A Bitcoin forkok története: miért jött létre a Bitcoin Cash?

A Bitcoin, a világ első és legismertebb decentralizált digitális pénze, 2009-es megjelenése óta forradalmasította a pénzügyi világot. Satoshi Nakamoto zseniális alkotása egy olyan rendszert hozott létre, amely bankok és közvetítők nélkül teszi lehetővé az értékátadást, mindezt egy nyílt, publikus főkönyv, a blokklánc segítségével. Azonban, mint minden úttörő technológia, a Bitcoin sem volt mentes a kihívásoktól és a fejlődési vitáktól. Ezek közül az egyik legjelentősebb, és máig ható következményekkel járó esemény a Bitcoin Cash születéséhez vezető skálázási vita volt. Ahhoz, hogy megértsük, miért jött létre ez a különálló kriptovaluta, mélyebbre kell ásnunk a Bitcoin történetében és a forkok működésében.

Mi is az a blokklánc fork, és miért van rá szükség?

A „fork„, azaz elágazás, a blokklánc technológia egyik alapvető jelensége. Lényegében azt jelenti, hogy egy blokklánc két vagy több önálló láncra szakad, amelyek ezután eltérő szabályok vagy fejlesztési irányok mentén működnek. Két fő típusa van: a soft fork és a hard fork.

Soft fork (lágy elágazás): Ez egy visszafelé kompatibilis frissítés. Ez azt jelenti, hogy a frissített szoftvert futtató csomópontok továbbra is érvényesnek tekintik a régi szabályok szerint létrehozott tranzakciókat és blokkokat, de az új szabályok szerint létrehozott tranzakciókat és blokkokat csak ők tartják érvényesnek. Azok a csomópontok, amelyek nem frissítenek, továbbra is működnek, de nem tudják kihasználni az új funkciókat, és hibásnak tekinthetik azokat a blokkokat, amelyek az új szabályokat alkalmazzák. Egy soft fork nem hoz létre új kriptovalutát.
Hard fork (kemény elágazás): Ez egy visszafelé nem kompatibilis frissítés. Ha egy hard fork bekövetkezik, az azt jelenti, hogy a blokklánc szabályai olyan alapvetően megváltoznak, hogy a régi szoftvert futtató csomópontok többé nem tudják érvényesnek tekinteni az új szabályok szerint létrehozott tranzakciókat és blokkokat. Ezáltal a blokklánc lényegében kettéválik: az egyik lánc az új szabályok szerint működik (ez lesz az új kriptovaluta), a másik pedig a régi szabályok szerint folytatódik (ez marad az eredeti kriptovaluta, vagy kihal). A Bitcoin Cash egy hard fork eredménye volt.

A forkokra általában technikai fejlesztések, hibajavítások, biztonsági frissítések vagy a közösség eltérő elképzelései miatt kerül sor a hálózat jövőjével kapcsolatban. A Bitcoin esetében a blokkméret volt a legfőbb vita tárgya.

A Bitcoin korai évei és a skálázási probléma

Amikor Satoshi Nakamoto létrehozta a Bitcoint, beépített egy mesterséges korlátot: minden blokk maximális mérete 1 megabyte (MB) lehet. Ez a korlát akkoriban ésszerűnek tűnt, mivel segített megakadályozni a spam tranzakciókat és csökkenteni a hálózat túlterhelését egy még kevéssé ismert technológia kezdeti szakaszában. A blokkméret korlát azt jelenti, hogy egy blokk csak meghatározott számú tranzakciót tud tárolni, mielőtt befejeződik és a lánc következő blokkja létrejön. Mivel egy blokk nagyjából 10 percenként jön létre, ez korlátozza a hálózat másodpercenkénti tranzakcióinak (TPS) számát, nagyjából 7 tranzakcióra.

Ahogy a Bitcoin népszerűsége nőtt, és egyre többen kezdték használni, az 1 MB-os blokkméret korlát egyre inkább szűk keresztmetszetté vált. A tranzakciók száma meghaladta a blokkok kapacitását, ami megnövekedett tranzakciós díjakat és hosszabb megerősítési időket eredményezett. Ez a helyzet vezetett a skálázási vitához, amely éveken át dominálta a Bitcoin közösséget.

Két ellentétes vízió: Kis blokkok kontra Nagy blokkok

A skálázási vita során két fő ideológiai tábor alakult ki, mindkettő más-más jövőt képzelt el a Bitcoin számára:

A „Kis blokkos” tábor (Small Blockers):
- Ezt a csoportot elsősorban a Bitcoin Core fejlesztői és sok bányász, befektető támogatta.
- Fő céljuk a Bitcoin hálózat decentralizációjának megőrzése és biztonságának garantálása volt. Úgy vélték, hogy a nagyobb blokkok nagyobb sávszélességet és tárhelyet igényelnének a csomópontok futtatásához, ami idővel centralizációhoz vezethetne, mivel csak a nagyvállalatok engedhetnék meg maguknak a csomópontok fenntartását.
- A megoldást a „layer-2” (második rétegbeli) skálázási megoldásokban látták, mint például a Lightning Network. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb tranzakciót nem közvetlenül a fő blokkláncon, hanem azon kívüli csatornákon bonyolítják le, és csak a végleges elszámolást rögzítik a fő láncon.
- Fő javaslatuk a Segregated Witness (SegWit) bevezetése volt, egy soft fork formájában.
A „Nagy blokkos” tábor (Big Blockers):
- Ezt a csoportot főként egyes korai Bitcoin hívők, bányászok és befektetők támogatták, például Roger Ver.
- Céljuk az volt, hogy a Bitcoin továbbra is olcsó és gyors fizetési eszközként funkcionáljon, ahogy Satoshi Nakamoto eredeti víziójában, mint „peer-to-peer elektronikus készpénz„, szerepelt.
- Úgy vélték, hogy a fő blokklánc (on-chain skálázás) kapacitásának növelése a leglogikusabb lépés, ami a blokkméret korlátjának megemelésével érhető el. Ez azonnali megoldást nyújtott volna a megnövekedett tranzakciós díjakra és a lassú megerősítésekre.
- Attól tartottak, hogy a layer-2 megoldások bonyolultak, és nem felelnek meg a Bitcoin eredeti filozófiájának, illetve, hogy a tranzakciók kihelyezése a fő láncról aláássa a decentralizációt.

A Segregated Witness (SegWit) és az elakadt kompromisszum

A „kis blokkos” tábor javaslata, a Segregated Witness (SegWit), egy zseniális technikai megoldás volt, amelyet 2017 elején kezdtek bevezetni. A SegWit nem közvetlenül növelte a blokkméretet, hanem optimalizálta azt. Lényegében elválasztotta a tranzakciós adatok egy részét (a „tanúadatokat”, azaz az aláírásokat) a tranzakció többi részétől. Ezzel a tranzakciók kisebb helyet foglaltak a blokkban, és ezzel virtuálisan növelték a blokk kapacitását anélkül, hogy ténylegesen megnövelték volna az 1 MB-os blokkméret korlátot. Ráadásul a SegWit egy fontos sebezhetőséget is orvosolt, a tranzakciós malleabilitást, ami elengedhetetlen volt a Lightning Network fejlesztéséhez.

A SegWit soft fork volt, ami azt jelentette, hogy az upgrade-elt csomópontok elfogadták az új szabályokat, a nem frissítettek pedig továbbra is működtek. Ugyanakkor az aktiválása komoly vitákat váltott ki. Bár a SegWit technikai előnyei nyilvánvalóak voltak, sokan a „nagy blokkos” táborból elutasították, mert nem tartották valódi on-chain skálázási megoldásnak, és úgy érezték, hogy eltereli a figyelmet az alapvető probléma, a blokkméret korlátjának megemelésétől.

A kompromisszum keresésére számos próbálkozás történt, köztük a hírhedt SegWit2x javaslat, amely a SegWit aktiválását és egy későbbi, 2 MB-os hard forkot javasolt. Ez a javaslat azonban végül meghiúsult a közösség megosztottsága és az utolsó pillanatban történt visszalépések miatt. A feszültség a tetőfokára hágott.

A Bitcoin Cash születése: Egy hard fork augusztusban

2017 nyarára világossá vált, hogy a „nagy blokkos” tábor nem tudja elérni céljait a Bitcoin fő láncán belül. A SegWit aktiválása egyre közelebb került, és ők úgy érezték, hogy a Bitcoin letért az eredeti, decentralizált, elektronikus készpénz víziójától. Ezen a ponton döntöttek a hard fork mellett. A cél az volt, hogy létrehozzanak egy olyan Bitcoint, amely a nagyobb blokkokon keresztül képes az on-chain skálázásra, és alacsony tranzakciós díjakkal szolgálja a felhasználókat, akár a mindennapi fizetésekhez is.

Így született meg a Bitcoin Cash (BCH) 2017. augusztus 1-jén, a Bitcoin blokklánc 478 558. blokkjánál. A fork pontosan úgy történt, ahogy egy hard fork esetében várható:

Mindenki, akinek 2017. augusztus 1. előtt Bitcoin (BTC) egyenlege volt, azonos mennyiségű Bitcoin Cash (BCH) egyenleget kapott. Ha például 1 BTC-d volt, akkor automatikusan 1 BCH-t is kaptál.
A Bitcoin Cash blokklánca a 478 558. blokktól kezdve önállóan folytatódott, de az eltérés az 1 MB-os blokkméret korlát megszüntetése volt, amelyet azonnal 8 MB-ra emeltek (később 32 MB-ra).
A Bitcoin Cash bevezetett egy új Difficulty Adjustment Algorithm (DAA)-t is, amely gyorsabban tudott reagálni a bányászati teljesítmény változásaira, hogy stabilabb blokkidőket biztosítson, különösen a kezdeti időszakban, amikor még kevés bányász támogatta az új láncot.

A Bitcoin Cash elindítása komoly izgalmat és volatilitást okozott a kriptopiacon. Sok bányász és felhasználó átpártolt az új láncra, remélve, hogy a BCH teljesíti Satoshi eredeti vízióját. A Bitcoin (BTC) viszont a SegWit bevezetésével és a Lightning Network fejlesztésével folytatta útját.

A fork utáni világ: Két eltérő út

A Bitcoin Cash születésével két, egymástól gyökeresen eltérő elképzelés élt tovább a Bitcoin jövőjével kapcsolatban:

Bitcoin (BTC): A kisebb blokkok és a layer-2 megoldások támogatói kitartottak az eredeti lánc mellett. A SegWit aktiválása után a fejlesztés a Lightning Network és más skálázási megoldások felé fordult, hangsúlyozva a hálózat alapvető biztonságát és decentralizációját. A BTC pozícionálta magát mint „digitális arany” vagy értékőrző eszköz, amelynek elsődleges funkciója a biztonságos és cenzúraálló tárolás.
Bitcoin Cash (BCH): A „nagy blokkos” tábor folytatta a Bitcoin Cash fejlesztését, a blokkméretet tovább emelték (kezdetben 8 MB, később 32 MB-ra), és hangsúlyozták az alacsony tranzakciós díjakat és a gyors megerősítéseket, mint alapvető jellemzőket. Céljuk az volt, hogy a BCH a mindennapi fizetésekre alkalmas, globális elektronikus készpénzzé váljon. A BCH közösségben azonban később ismét felmerültek a skálázási viták, ami további forkokhoz vezetett, mint például a Bitcoin SV (BSV), amely még nagyobb blokkokat (akár több GB-osakat) ígérve szakadt le a BCH-ról.

Tanulságok és a jövő

A Bitcoin Cash létrejötte a kriptovaluták világában egyedülálló esemény volt, amely mélyrehatóan befolyásolta a jövőbeni fejlesztéseket. Megmutatta, hogy a decentralizált rendszerekben a konszenzus elérése rendkívül nehéz lehet, és hogy az eltérő ideológiák akár a blokklánc szétválásához is vezethetnek.

A történet rávilágított arra, hogy a skálázás problémája összetett, és nincs egyetlen „jó” megoldás. A Bitcoin és a Bitcoin Cash, bár közös gyökerekkel rendelkeznek, két különböző utat választottak, mindegyik a saját prioritásai és filozófiája szerint fejlődve. A Bitcoin a biztonságra és a végső elszámolásra fókuszálva, a Bitcoin Cash pedig a gyors és olcsó tranzakciókra, mint elektronikus készpénzre.

A Bitcoin forkok, és különösen a Bitcoin Cash esete, emlékeztetnek minket arra, hogy a kriptovaluták világa folyamatosan fejlődik. Az innováció, a közösségi vita és a konszenzuskeresés mind részei ennek a dinamikus ökoszisztémának. A kérdés nem az, hogy melyik a „jobb” Bitcoin, hanem az, hogy melyik felel meg jobban az egyéni igényeknek és preferenciáknak egy olyan pénzügyi rendszerben, amelyet maga a közösség alakít és formál.