A floppy lemez szerepe a Windows 98 telepítésében és használatában

A technológia rohamos fejlődésével a múlt eszközök sokszor elfeledésbe merülnek, vagy csupán múzeumi tárgyakká válnak. Gondoljunk csak a kazettás magnóra, a vezetékes telefonra vagy épp a tévéantennákra. Ezek között az egykori mindennapi segítők között kiemelt helyet foglal el egy apró, ám annál meghatározóbb adattároló: a floppy lemez. Különösen igaz ez a Windows 98 korszakára, amikor a 3,5 hüvelykes, 1.44 MB kapacitású mágneses korong nem egyszerűen csak egy kiegészítő volt, hanem sokszor a rendszer telepítésének és stabil működésének alapja, sőt, olykor az egyetlen remény egy kritikus helyzetben.

A mai generációk számára szinte elképzelhetetlen, hogy egy teljes operációs rendszer telepítése miként függhetett egy ilyen csekély kapacitású adathordozótól. Hiszen egy modern operációs rendszer akár több tíz gigabájt helyet is elfoglalhat, míg a Windows 98 mindössze pár száz megabájtos volt. Ennek ellenére a floppy kulcsfontosságú szerepe elvitathatatlan volt. Merüljünk el a múltban, és fedezzük fel, hogyan vált a kislemez a ’90-es évek végének digitális őrangyalává!

A Rendszerindító Lemez: A Telepítés Kapuja

A Windows 98 telepítése egy CD-ROM-ról történt, de volt egy bökkenő: a számítógépek nagy része ekkor még nem volt képes közvetlenül a CD-ROM-ról bootolni. Az alaplapok BIOS-ai ritkán támogatták ezt a funkciót, vagy ha igen, akkor is be kellett állítani. Így a bootoláshoz, és a telepítési folyamat elindításához szükség volt egy rendszerindító lemezre, más néven boot lemezre.

Ez a floppy lemez egy minimalista MS-DOS rendszert tartalmazott, ami képes volt elindítani a számítógépet. Miután a gép bebootolt a lemezről, a felhasználó parancssorba került, innen pedig elindíthatta a Windows 98 telepítőjét a CD-ROM-ról. De ehhez előbb elérhetővé kellett tenni a CD-ROM meghajtót, ami önmagában is egy bonyolultabb művelet volt.

A rendszerindító lemezen olyan alapvető DOS parancsok kaptak helyet, mint az FDISK (partícionáláshoz) és a FORMAT (formázáshoz), melyek elengedhetetlenek voltak a merevlemez előkészítéséhez. Emellett tartalmazott egy memóriakezelőt (pl. HIMEM.SYS) és gyakran egy SmartDrive gyorsítótárazó programot is (SMARTDRV.EXE), ami felgyorsította a merevlemez és a CD-ROM hozzáférését a DOS környezetben.

CD-ROM Illesztőprogramok: Az Elengedhetetlen Híd

A „tyúk vagy tojás” problémája: a Windows 98 a CD-ROM-on van, de a CD-ROM meghajtót csak a Windows 98 tudja rendesen kezelni, vagy legalábbis a telepítéshez szükséges az illesztőprogramja. Itt jött be ismét a képbe a floppy lemez. Mivel a DOS alapértelmezésben nem ismerte fel a CD-ROM meghajtókat, a rendszerindító lemezen kellett lennie a meghajtó specifikus illesztőprogramjának.

Ezek az illesztőprogramok (például OAKCDROM.SYS vagy MTMCDAI.SYS, modelltől függően) betöltődtek a CONFIG.SYS fájlból, majd az AUTOEXEC.BAT fájl meghívta az MSCDEX.EXE programot, ami hozzárendelt egy meghajtóbetűt a CD-ROM-hoz (általában D: vagy E:). Miután ez megtörtént, a felhasználó navigálhatott a CD-ROM-ra, és elindíthatta a SETUP.EXE fájlt.

Ez a folyamat korántsem volt mindig zökkenőmentes. Sokszor hiányzott a megfelelő illesztőprogram, vagy memóriakonfliktusok léptek fel. Ilyenkor a felhasználónak be kellett gépelnie a megfelelő parancsokat, szerkesztenie kellett a CONFIG.SYS és AUTOEXEC.BAT fájlokat – ami sokaknak fejfájást okozott, és órákig tartó próbálkozást jelentett, mire végre elindult a telepítés.

A Telepítési Folyamat: Floppyról a GUI-ra

Miután a boot lemez segítségével sikerült hozzáférni a CD-ROM-hoz és elindítani a SETUP.EXE-t, a Windows 98 telepítése még mindig egy hibrid folyamat volt. Először DOS környezetben zajlott az ellenőrzés és a kezdeti fájlok másolása, majd a rendszer újraindult, és immár grafikus felületen folytatódott a telepítő varázslója. Ezen a ponton a floppy szerepe háttérbe szorult, a rendszer már a merevlemezről és a CD-ROM-ról dolgozott.

Azonban a Vészindító Lemez (Emergency Boot Disk – EBD) létrehozása továbbra is alapvető része volt a telepítésnek. Ez a lemez egy „mentőöv” volt, ami kritikus rendszerhibák esetén lehetővé tette a gép elindítását, a problémák diagnosztizálását és az alapvető helyreállítási műveletek elvégzését. Tartalmazta az alapvető DOS parancsokat, a rendszerfájlokat, sőt, egyes verziókban az EBD-n is volt CD-ROM támogatás, ami létfontosságú volt, ha a Windows nem indult el, de szükség volt a CD-ről való adatmentésre vagy illesztőprogramok telepítésére.

Telepítés Után: A Floppy Továbbra Is Fontos Marad

Bár a Windows 98 telepítése után a CD-ROM vette át a főszerepet a programok és játékok futtatásában, a floppy lemez távolról sem tűnt el a képből. Szerepe ekkor váltott át a rendszerkarbantartásra és a fájlátvitelre:

Illesztőprogramok telepítése: A Plug and Play (PnP) technológia a Windows 98-ban már fejlettebb volt, mint elődeiben, de még korántsem volt tökéletes. Sok videokártya, hangkártya, modem, nyomtató vagy szkenner továbbra is saját illesztőprogramokat igényelt, amelyeket gyakran floppy lemezen mellékeltek. Előfordult, hogy a Windows 98 nem ismerte fel az eszközt, vagy csak egy általános drivert telepített, ami nem használta ki a hardver minden funkcióját. Ekkor jött jól a gyártó által biztosított, floppyról telepíthető, specifikus driver.
BIOS frissítések: Az alaplapok BIOS-ainak frissítése rendkívül fontos, de kockázatos művelet volt. A gyártók ezeket a frissítéseket szinte kizárólag floppy lemezeken terjesztették, amit egy DOS boot lemezről kellett futtatni. Egy rosszul sikerült frissítés könnyen „téglává” változtathatta a gépet, így precízen előkészített floppyra volt szükség.
Kisebb fájlok átvitele: Az internet sebessége akkoriban még messze elmaradt a mai normáktól. A szélessávú internet még gyerekcipőben járt, a dial-up modem volt az általános. USB pendrive-ok még nem léteztek széles körben, és a CD-írók is drágák voltak. Így ha valaki egy dokumentumot, egy kis programot, egy képet vagy egy játékállást akart átvinni egyik gépről a másikra, a floppy lemez volt a legkézenfekvőbb, sőt, sokszor az egyetlen elérhető megoldás. Az 1.44 MB-os kapacitás elegendő volt az akkori Word dokumentumokhoz, Excel táblázatokhoz vagy kisebb MP3 fájlokhoz.
Rendszer- és vírusfrissítések: Bár az internetes frissítések már léteztek, sok felhasználó offline maradt, vagy lassú kapcsolattal rendelkezett. Bizonyos vírusirtó programok vagy rendszeres biztonsági frissítések még mindig floppy lemezen voltak elérhetők, különösen céges környezetben, ahol a hálózati biztonsági protokollok korlátozták az internet-hozzáférést.
Hibaelhárítás és adatmentés: Ahogy említettük, a Vészindító Lemez kulcsfontosságú eszköz volt a problémák diagnosztizálásában. Ha a Windows 98 nem indult el, a floppyra bootolva hozzáférhettünk a merevlemezhez, ellenőrizhettük a fájlrendszert a SCANDISK-kel, törölhetjük a problémás fájlokat, vagy megpróbálhattuk helyreállítani a rendszert. Sőt, ha egy régi DOS-os játékot akart valaki futtatni, amihez „tiszta DOS” környezet kellett, gyakran egy speciálisan konfigurált boot floppyt használtak, ami kikapcsolta az összes felesleges illesztőprogramot és minimalizálta a memóriafoglalást.

A Floppy Lemez Korlátai és Alkonyata

Természetesen a floppy lemez sem volt tökéletes. Kapacitása (1.44 MB) rendkívül korlátozott volt, különösen a multimédiás fájlok terjedésével. Egyetlen MP3 dal vagy egy kisebb videó klip is pillanatok alatt megtölthette. Ráadásul a lemezek viszonylag sérülékenyek voltak. A mágneses adathordozó könnyen megsérülhetett, ha hőhatás érte, mágnes közelébe került, vagy egyszerűen csak elhasználódott. Az olvasófej kopása, a lemez felületének szennyeződése „rossz szektorokat” eredményezett, ami adatvesztéshez vezetett. Az írási/olvasási sebesség is lassú volt, ami nagyobb fájlok esetén jelentős várakozást jelentett.

A 2000-es évek elején a technológia egyre gyorsabban fejlődött. A CD-írók (CD-R/RW) egyre olcsóbbá és elterjedtebbé váltak, lehetővé téve a több száz megabájtos adatok írását és tárolását. Megjelentek az USB pendrive-ok, amelyek még nagyobb kapacitást és sokkal nagyobb sebességet kínáltak, ráadásul mechanikailag sokkal robusztusabbak voltak. A hálózati kapcsolatok és az internet sebessége is nőtt, így a fájlok átvitele egyre inkább elektronikus úton történt. A BIOS-ok is fejlődtek, lehetővé téve a CD-ről és később az USB-ről való közvetlen bootolást, végleg elavulttá téve a floppy lemez rendszerindító szerepét.

Összegzés

A floppy lemez szerepe a Windows 98 telepítésében és használatában ma már szinte egy letűnt korszak meséjének hangzik. Azonban nem szabad alábecsülni a jelentőségét. A ’90-es évek végének technológiai környezetében ez az apró, mágneses korong jelentette a hidat a szoftver és a hardver között, az életmentő eszközt a rendszerhibák esetén, és a legegyszerűbb módot a digitális információk fizikai átvitelére. Nélküle a Windows 98 telepítése sokkal bonyolultabb, ha nem lehetetlen lett volna a legtöbb felhasználó számára.

Ma már mosolyogva nézünk vissza rá, de a floppy lemez nem csupán egy meghaladott technológia. Egy olyan eszköz volt, ami forradalmasította a személyi számítógépek használatát, és segített áthidalni azt a rést, ami a DOS-alapú rendszerek és a modern grafikus operációs rendszerek között tátongott. Egy hős volt, melynek szerepét sosem feledhetjük el a digitális történelemben.