Amikor a magyar opera szóba kerül, elsőként szinte kivétel nélkül Erkel Ferenc neve cseng fel. Nem véletlenül: ő teremtette meg a nemzeti opera műfaját, olyan örökzöld remekművekkel ajándékozva meg bennünket, mint a Bánk bán vagy a Hunyadi László. Erkel kétségtelenül a magyar operajátszás fundamentuma, az a sziklaszilárd alap, amelyre az egész építmény ráépült. Azonban a magyar operairodalom Erkelen túl is rendkívül gazdag, sokszínű és méltatlanul kevéssé ismert kincseket rejt. Cikkünk célja, hogy feltárja ezt a lenyűgöző világot, bemutatva azokat a zeneszerzőket és műveket, amelyek Erkel árnyékából kilépve is önálló, ragyogó csillagként tündökölnek a magyar és az egyetemes zenetörténet egén. Fedezzük fel együtt a legszebb magyar operákat Erkelen túl!
A Romantikus Hagyomány Kiterjesztői: Goldmark és Hubay
Erkel kortársai és közvetlen utódai közül többen is jelentősen hozzájárultak a magyar operakultúra gazdagításához. Közülük kiemelkedik Goldmark Károly, akinek a neve talán kevésbé forr össze a magyar nemzeti operával, mégis egyik legjelentősebb alkotása, A Sába királynője (Die Königin von Saba) világhírűvé tette. Az 1875-ben bemutatott grand opera azonnal óriási sikert aratott Bécsben, és hamarosan a világ operaházainak állandó repertoárjára került. Goldmark zenéjét Wagner és Meyerbeer hatása érezhető, ám egyedi, érzéki dallamvilágával és egzotikus hangszerelésével mégis sajátos hangot ütött meg. A librettó egy bibliai történetet dolgoz fel, Salamon király és a Sába királynője közötti találkozást, fűszerezve egy bonyolult szerelmi háromszöggel Sulamit és Assad között. A kórusok pompája, az áriák líraisága és a balettbetétek lenyűgöző látványvilága miatt A Sába királynője a késő romantikus opera egyik ékköve, amely a mai napig képes rabul ejteni a közönséget. Goldmark ezzel a művel bizonyította, hogy a magyar zeneszerzők képesek voltak az európai operajátszás élvonalába tartozó alkotásokat létrehozni.
Egy másik kiemelkedő alakja ennek a korszaknak Hubay Jenő, a virtuóz hegedűművész és zeneszerző, aki több operát is komponált. Bár főként hegedűversenyei és szimfonikus művei ismertek, operái is gazdagítják a magyar zenei örökséget. A legjelentősebbek közé tartozik A falu rossza (1896), amely Eötvös József népszínműve alapján készült, és mélyen gyökerezik a magyar népi ihletésű romantikában. Hubay zenéje rendkívül dallamos, lírai és drámai érzékenységgel teli. Operái gyakran dolgoznak fel magyar témákat, karaktereket és környezetet, ezzel is erősítve a nemzeti opera hagyományát. Habár nem értek el akkora nemzetközi sikert, mint Goldmark főműve, itthon nagy népszerűségnek örvendtek, és hozzájárultak a magyar operajátszás aranykorához. További említésre méltó operái a Lavotta szerelme és az Anna Karenina, amelyek szintén a késő romantika vonásait hordozzák.
A Népi Gyökerek és a Modernizmus Találkozása: Kodály és Bartók
A 20. század eleje gyökeres változást hozott a magyar zene – és ezen belül az opera – világába. Két gigász, Kodály Zoltán és Bartók Béla munkássága alapvetően rajzolta át a hazai zenei térképet, friss, modern hangot hozva, miközben mélyen merítettek a magyar népzene kimeríthetetlen forrásából. Ők a magyar zeneszerzők azon generációjához tartoztak, akik a népzene autentikus gyűjtésével és tudományos feldolgozásával forradalmasították a nemzeti zenei nyelvet.
Kodály Zoltán neve elválaszthatatlan a Háry Jánostól, ez a „daljáték” (ahogy ő maga nevezte) az 1926-os bemutatója óta a magyar operairodalom egyik legkedveltebb és leggyakrabban játszott darabja. Habár formai értelemben inkább daljátéknak, mint grand operának nevezhető, zenei nyelvében és drámai erejében messze túlszárnyalja a műfaji korlátokat. A Vitéz Háry János kalandjait bemutató történet (Garay János verses elbeszélése alapján) a magyar néplélek, a hősiesség és a fantázia elegye. Kodály mesterien szőtte bele a magyar népdalokat és verbunkos elemeket a zenébe, egyedi, felismerhető hangot teremtve. A Háry János nem csupán szórakoztató darab, hanem a magyar kulturális identitás, a népmesék varázslatos világának zenei megnyilvánulása. A „bécsi harangjáték” vagy az „intermezzo” szinte önálló szimfonikus darabként is megállja a helyét. Nem kevésbé fontos a Székelyfonó (1932) című egyfelvonásos opera, amely tisztán népdalokból építkezik, és a székely falusi élet hangulatát, rítusait idézi meg, mély humanizmussal és gyönyörű dallamokkal.
Bartók Béla egyetlen operája, A kékszakállú herceg vára (1911) – Balázs Béla librettójával – a magyar operairodalom abszolút csúcspontja, sőt, az egyetemes zenetörténet egyik legfontosabb alkotása. Ez a lélektani dráma nem a külső eseményekre, hanem a belső világra, a lélek mélységeire fókuszál. Judit, a nő, aki elhagyta családját Kékszakállúért, sorra nyitja ki a titokzatos ajtókat, felfedve a herceg múltját és belső küzdelmeit. Az opera Bartók innovatív zenei nyelvének, atonális harmóniáinak és a ritmus mesteri alkalmazásának bravúros példája. A drámai feszültség, a szimbolikus tartalom és a zenei invenció egyedülálló kombinációja teszi a művet örökérvényűvé. A Kékszakállú herceg vára bemutatása, bár kezdetben nehézkesen ment (részben a zenei nyelvének újdonsága miatt), mára a világ operaházainak állandó repertoárjává vált, és vitathatatlanul a magyar opera nemzetközi zászlóshajója. Ez a mű nemcsak zeneileg, hanem filozófiailag is mélyen elgondolkodtató, a férfi és női lélek, a bizalom és a titkok örök drámáját boncolgatva.
A 20. Század Más Jelentős Operái és Alkotói
A két világháború közötti időszakban, majd a második világháború után is számos tehetséges magyar zeneszerző próbálkozott operával. Bár az ő műveik talán kevésbé ismertek széles körben, mint Bartók és Kodály alkotásai, mégis jelentős részét képezik a magyar operairodalomnak, és érdemesek a felfedezésre.
Dohnányi Ernő, a zongoraművész, karmester és zeneszerző, szintén kipróbálta magát az opera műfajában. Legismertebb operája A vajda tornya (1922), amely egy romantikus, misztikus történetet mesél el. Dohnányi zenéje a késő romantika és a poszt-wagneri hagyományok jegyében született, gazdag hangszereléssel és dallamvilággal. A mű a korabeli kritika elismerését is kiváltotta, és bizonyítja Dohnányi sokoldalú zeneszerzői tehetségét.
A modern magyar opera további fontos alkotója volt Kenessey Jenő, akinek Az arany meg az asszony (1943) című operája az első, filmzenéből operává adaptált magyar műként jelentős. A mű izgalmas kísérlet volt a két műfaj közötti átjárásra, és bemutatta a zeneszerző drámai érzékét és melodikus tehetségét.
A szocialista korszakban is születtek kiemelkedő operák. Ránki György neve elsősorban a gyermekeknek szóló művei révén vált ismertté, de Pomádé király új ruhája (1953) című operája is felnőtteknek szóló tanulságos és szórakoztató darab, amely Andersen meséjét dolgozza fel humorosan és muzikálisan. Ez az opera a könnyedség és a mélység ritka találkozása, amely a mai napig megmosolyogtatja és elgondolkodtatja a közönséget.
Az 1960-as években és azt követően Szokolay Sándor vált az egyik legtermékenyebb és legkiemelkedőbb operaíróvá. Munkássága valóságos reneszánszot hozott a magyar operairodalomba. Drámai érzéke, erős zenei expresszivitása és irodalmi alapanyagokhoz való vonzódása tette egyedivé. Legismertebb és leggyakrabban játszott operája, a Vérnász (1964) Federico García Lorca drámája alapján készült, és azonnal nemzetközi elismerést hozott neki. A darab nyers ereje, tragikus végzete és a spanyol népzenei elemekkel átszőtt, mégis modern zenei nyelve elementáris élményt nyújt. További fontos operái az Ecce homo (1967) Níkosz Kazandzákisz regénye nyomán, és a Sámson (1973) is, amelyek bibliai és mitológiai témákat dolgoznak fel mély pszichológiai érzékenységgel. Szokolay operái a modern magyar opera legfontosabb fejezetei közé tartoznak, és bebizonyították, hogy a magyar zeneszerzők képesek voltak kortárs, egyetemes érvényű műveket alkotni.
Petrovics Emil, szintén jelentős alakja a 20. századi magyar zenének, különösen az operairodalomban. Az ő C’est la guerre (1961) című operája a második világháborúval kapcsolatos személyes traumákat dolgozza fel, egyedi, modern zenei nyelven. A darab lélektani mélysége és kísérletező formavilága a magyar opera megújításának egyik fontos állomása volt. További operái közé tartozik a Lüszisztraté, amely Arisztophanész komédiáját ülteti át modern környezetbe.
Ne feledkezzünk meg a kortárs operai kísérletekről sem. Bár a nagyszabású, hagyományos operák száma csökkent az elmúlt évtizedekben, a magyar zeneszerzők továbbra is alkotnak a műfajban, gyakran kamaraoperák, vagy multimédiás produkciók formájában. Az olyan alkotók, mint Ligeti György (bár ő inkább külföldön vált ismertté, de magyar gyökerű), vagy a kortárs zeneszerzők generációja, mint Eötvös Péter, akinek Három nővér (Three Sisters) című operája nemzetközi sikert aratott, mutatják, hogy a magyar opera hagyománya folyamatosan fejlődik és megújul.
Összegzés és Felfedezésre Buja Örökség
Amint láthatjuk, a magyar opera világa sokkal gazdagabb és sokszínűbb, mint azt elsőre gondolnánk, túlmutatva Erkel Ferenc kétségtelenül hatalmas örökségén. A legszebb magyar operák Erkelen túl is páratlan élményt nyújtanak, legyen szó Goldmark romantikus pátoszáról, Hubay lírai hangjáról, Kodály népi humoráról, Bartók lélektani mélységeiről, vagy Szokolay drámai erejéről. Ezek a művek mind-mind a magyar lélek egy-egy szeletét, a nemzeti történelem egy-egy fontos pillanatát, vagy az emberi lét örök kérdéseit dolgozzák fel, egyedi zenei nyelven.
Fontos, hogy ne hagyjuk feledésbe merülni ezeket a kincseket. Az operaházak, zenei fesztiválok és a zenei nevelés feladata, hogy újra és újra bemutassa, megismertesse ezeket a remekműveket a közönséggel. Mert ahogyan Erkel klasszikusai, úgy A Sába királynője, a Háry János, a Kékszakállú herceg vára, a Vérnász és sok más alkotás is megérdemli, hogy a magyar kulturális tudat szerves része legyen, és világszerte büszkeségre adjon okot. Fedezzük fel, ünnepeljük és őrizzük meg ezt a páratlanul gazdag magyar opera örökséget, amely Erkelen túl is ragyogóan fénylik!
Leave a Reply