A QuickTime és a RealPlayer harca a Windows 98 asztalain

Képzeljük el az időutazást vissza a múltba, egészen a kilencvenes évek végére. Egy időszakba, amikor az internet még nem volt a zsebünkben, hanem otthon, egy asztali számítógépen élt, modem recsegése kíséretében. A Windows 98 volt a király az otthoni gépeken, és a világháló épphogy elkezdte kinyitni a kapuit a multimédia előtt. Ekkor még nem a YouTube-ról streameltük a videókat HD minőségben, és a Spotify sem létezett. A zene és videó a weben keresztül történő élvezetéhez két óriás, két gladiátor harcolt a felhasználók kegyeiért: a QuickTime és a RealPlayer.

A Pálya: Windows 98 és az Internet Hajnala

A Windows 98 egy olyan operációs rendszer volt, amely a mindennapi felhasználók számára hozta el az internetet. A „plug-and-play” funkciók javultak, a grafikus felület barátságosabbá vált, és az internetre való csatlakozás egyre egyszerűbbé vált. Azonban az internet maga még gyerekcipőben járt. A betárcsázós modemek (dial-up) 56kbit/s sebessége lassú volt, és a letöltések órákig tartottak. Ebben a környezetben jelent meg a streaming fogalma: az azonnali médialejátszás ígérete, letöltés nélkül. Ez forradalmi volt, de a technológia még messze nem volt kiforrott. Ebben a sávszélesség-szegény világban kellett versenyeznie a QuickTime-nak és a RealPlayernek.

A Trónkövetelő: RealPlayer – A Pionír és a Megosztó

A RealNetworks által fejlesztett RealPlayer volt a streaming média úttörője. Már a kilencvenes évek közepétől jelen volt, és a RealAudio, majd a RealVideo formátumok révén vált rendkívül népszerűvé. Sok weboldal, rádióállomás és hírszolgáltató választotta ezt a platformot, mert ez volt az egyik legmegbízhatóbb módja annak, hogy hangot és mozgóképet juttasson el a felhasználókhoz a korlátos sávszélességen keresztül. A RealPlayer volt az első program, amivel valaha élő rádióadást hallgathattunk interneten, vagy egy-egy rövid hírvideót megnézhettünk.

A RealPlayer dominanciája azonban nem volt problémamentes. A szoftver hírhedtté vált az invazív hirdetéseiről, a gyakori frissítési felszólításokról és arról, hogy a felhasználók tudta nélkül rengeteg segédprogramot telepített. Gyakran illették a bloatware jelzővel, ami magyarul körülbelül „felpuffasztott szoftvert” jelent, utalva a felesleges funkciókra és a nagy erőforrásigényre. A program megpróbálta magát „mindenre is” használható médialejátszóvá pozícionálni, ami gyakran instabilitást és lassulást eredményezett. Különösen emlékezetes volt a RealOne Player, egy 2001-ben bevezetett, erősen kritizált verzió, amely még inkább tele volt hirdetésekkel és fizetős szolgáltatásokkal, és sok felhasználót elidegenített.

A RealPlayer saját, zárt formátumokat használt (RM, RA, RV), ami azt jelentette, hogy ha egy weboldal RealPlayer-tartalmat kínált, akkor muszáj volt RealPlayert telepíteni. Ez a kötelező jelleg sokak számára bosszantó volt, de a kényszerűség miatt szinte minden Windows 98 asztalon ott lapult valamilyen RealPlayer ikon.

Az Apple Kihívása: QuickTime – A Minőség és az Innováció Hírnöke

Az Apple által fejlesztett QuickTime egy egészen más filozófiát képviselt. Eredetileg Macintosh rendszerekre készült a kilencvenes évek elején, és a multimédiás szerkesztésben és lejátszásban is élen járt. Amikor megjelent a Windows platformra, a QuickTime a minőségre és az innovációra fókuszált. Míg a RealPlayer a streaming volumenre törekedett alacsony sávszélességen, addig a QuickTime sokszor jobb vizuális és audiominőséget kínált, különösen nagyobb fájlok és letöltött tartalmak esetén. A QuickTime volt az otthona az Apple saját .mov formátumának, ami a mai napig az egyik legelterjedtebb videóformátum.

A QuickTime egyik legérdekesebb funkciója a QuickTime VR (Virtual Reality) volt, amely lehetővé tette interaktív, 360 fokos panorámaképek és objektumok megtekintését. Ez akkoriban rendkívül futurisztikusnak számított, és sokan ezzel tapasztalták meg először a virtuális valóság alapjait. Az Apple a QuickTime-ot gyakran használta saját termékei, például az iTunes és a későbbi iPod videók lejátszására is, ami erős integrációt jelentett az Apple ökoszisztémájában.

Azonban a PC-s platformon a QuickTime lassabban terjedt el, mint a RealPlayer. Kevesebb weboldal követelte meg feltétlenül a QuickTime-ot, bár a filmelőzetesek és egyes művészeti tartalmak gyakran QuickTime formátumban jelentek meg. A RealPlayerrel ellentétben a QuickTime kevésbé volt agresszív a hirdetésekkel és a bloatware-rel, de a telepítés során így is felajánlott extra komponenseket. A felhasználói felülete sokaknak „macesnek” tűnt, ami nem mindig illeszkedett a Windows 98 megszokott esztétikájához.

A Harc Szívében: Felhasználói Élmény és Technológiai Kihívások

A Windows 98 felhasználóinak gyakran az volt a dilemmájuk, melyik programot telepítsék. A válasz pedig szinte mindig az volt: mindkettőt. A tartalom megtekintéséhez nem volt más választás, mint mindkét lejátszót feltelepíteni, és reménykedni, hogy az adott fájlformátumhoz a megfelelő program társul. Ez a helyzet a codec (kódoló/dekódoló) káoszhoz vezetett. Mivel mindkét program saját, zárt formátumokat használt, és nem volt egységes szabvány, a felhasználóknak gyakran több verziót is fenn kellett tartaniuk, vagy további kodek-csomagokat telepíteniük, ami csak tovább növelte a rendszer instabilitásának kockázatát.

A felhasználói élmény a lassú internet és a gyenge hardverek miatt is frusztráló volt. Egy RealPlayerrel streamelt videó gyakran pixeles volt, akadozott, vagy egyszerűen megállt a bufferelés miatt. A QuickTime videók minősége gyakran jobb volt, de a nagyobb fájlméret miatt hosszabb letöltési időt igényeltek, vagy még nagyobb sávszélességre lett volna szükségük, ami a dial-up korban ritkaság volt.

Mindkét szoftverről elmondható volt, hogy erőforrásigényesek voltak. Egy Windows 98-as gépen, kevés RAM-mal és lassú processzorral, egy médialejátszó futtatása komoly megpróbáltatást jelentett. Gyakoriak voltak a programösszeomlások, a rendszer lefagyások és a kék halál (Blue Screen of Death). A rendszertálcán (system tray) felgyűlt ikonok is bosszantóak voltak, mivel mindkét program szeretett a háttérben futni, készenlétben állva az esetleges tartalom lejátszására, ezzel is terhelve a szűkös memóriát.

A Fordulópont és a Lassú Hanyatlás

A két médialejátszó monopolhelyzete a 2000-es évek elején kezdett meginogni. Ennek több oka is volt:

A Microsoft beavatkozása: A Microsoft felismerte a streaming média fontosságát, és komolyan elkezdte fejleszteni a Windows Media Playert. A Windows XP-vel és későbbi verziókkal a Windows Media Player integrált része lett az operációs rendszernek, és képes volt sokféle formátum lejátszására anélkül, hogy külön szoftvert kellett volna telepíteni. Ez óriási előnyt jelentett a versenytársakkal szemben.
A Flash térnyerése: A Macromedia (később Adobe) Flash technológiája forradalmasította a webes videót. A Flash Player beépült a böngészőkbe, és viszonylag kis fájlmérettel, megbízhatóan tudott videót streamelni. A YouTube 2005-ös indulása, ami kizárólag Flash-re épült, végérvényesen megpecsételte a RealPlayer és a QuickTime sorsát a webes videó dominanciája terén.
A szélessávú internet elterjedése: Ahogy a szélessávú internet (DSL, kábelinternet) egyre elérhetőbbé vált, a sávszélesség-korlátok lazultak. Ez azt jelentette, hogy a felhasználók sokkal könnyebben tudtak nagyobb méretű videófájlokat letölteni és lejátszani, és a szigorúan optimalizált, zárt streaming formátumok kevésbé voltak lényegesek. Az olyan nyíltabb szabványok, mint az MP3 és később az MP4 (ami valójában a QuickTime MOV formátumon alapul), felváltották a zárt rendszereket.
A felhasználói elégedetlenség: A RealPlayer bloatware jellege és az invazív marketingje, valamint mindkét program erőforrásigénye hozzájárult ahhoz, hogy a felhasználók szívesebben kerestek alternatívákat.

A RealPlayer ma is létezik, de már csak árnyéka egykori önmagának. A QuickTime is megmaradt, főleg az Apple ökoszisztémáján belül, de a Windows-os verzió fejlesztése leállt, és biztonsági okokból már nem ajánlott a használata. A webes videó ma már HTML5 alapokon nyugszik, beépítve a böngészőkbe, feleslegessé téve a külön plug-ineket.

Örökség és Tanulságok

A QuickTime és a RealPlayer harca a Windows 98 asztalain egy fontos fejezete az internet és a multimédia történetének. Bár gyakran bosszantóak voltak, és tele voltak hibákkal, ők voltak azok, akik először tették lehetővé a streaming média valós idejű élvezetét a nagyközönség számára. Ők mutatták meg, hogy a multimédia a web jövője, és az ő kudarcuk is hozzájárult ahhoz, hogy a technológia jobb, nyíltabb és felhasználóbarátabb irányba fejlődjön.

Ez az időszak rávilágított a nyílt szabványok fontosságára, a felhasználói élmény prioritására és arra, hogy a szoftverek ne legyenek túlterhelve felesleges funkciókkal. A „dial-up korszak” pionírjai voltak ők, akik kikövezték az utat a mai, zökkenőmentes streaming szolgáltatások számára, és mély nyomot hagytak mindazok emlékezetében, akik a Windows 98 korában élvezték az internet első multimédiás kalandjait. Egy apró szelete az internet történetének, amely sokak számára nosztalgikus emlékként él tovább, emlékeztetve minket arra, honnan is indultunk.