Emlékszel még arra az időre, amikor a PC-játékosok a legmenőbb grafikus kártyákból kettőt, hármat vagy akár négyet is belezúdítottak a gépükbe, hogy elérjék a tökéletes képkockasebességet? A SLI (Scalable Link Interface) és az NVLink technológiák ezt a korszakot képviselték, de mára jórészt a múlté lettek. De mi történt? Miért szűnt meg az a lehetőség, hogy a GeForce kártyáinkat „összeláncoljuk” a még nagyobb teljesítményért? Ebben a cikkben alaposan körüljárjuk ezt a témát, feltárjuk a technológia előnyeit, hátrányait és a kihalásának okait.
A kezdetek: SLI – A játékosok álma
Az SLI technológia, amelyet az Nvidia fejlesztett ki, lehetővé tette, hogy több grafikus kártya párhuzamosan dolgozzon egy feladaton. Ez elméletileg azt jelentette, hogy a teljesítmény duplázódhat, triplázódhat, vagy akár négyszereződhet is, attól függően, hogy hány kártyát helyeztek be a gépbe. A korai időkben ez valóban izgalmas perspektívát jelentett a hardcore játékosok számára, akik a legújabb játékokat a legmagasabb beállításokon akarták futtatni.
Az SLI működése viszonylag egyszerű volt: a játékot a rendszer több részre osztotta, és mindegyik grafikus kártya a saját részét renderelte. A kész képeket aztán egyesítette a rendszer, így jött létre a teljes kép. Ez a megközelítés hatalmas teljesítménynövekedést ígért, különösen a nagy felbontású és magas képkockasebességű játékokban.
Az NVLink színre lép: Több, mint játék
Később az Nvidia bemutatta az NVLink technológiát. Míg az SLI elsősorban a játékra fókuszált, az NVLink a professzionális piacot célozta meg, különösen a mélytanulás és a nagyteljesítményű számítások (HPC) területén. Az NVLink sokkal nagyobb sávszélességet kínált, mint az SLI, ami azt jelentette, hogy a grafikus kártyák sokkal gyorsabban és hatékonyabban tudtak kommunikálni egymással.
Az NVLink technológia lényegében egy magasabb szintű, kifinomultabb változata volt az SLI-nek, amelyet kifejezetten a komplex számítási feladatok kezelésére terveztek. Bár egyes játékosok is használták, a magas költségek és a korlátozott játék-támogatás miatt sosem vált igazán népszerűvé a játékosok körében.
A problémák felszínre törnek: Az SLI és az NVLink árnyoldala
Bár a többkártyás rendszerek ígéretesnek tűntek, hamar kiderült, hogy számos problémával küzdenek. Ezek a problémák végül hozzájárultak az SLI és az NVLink hanyatlásához a GeForce szegmensben:
- Játék-támogatás hiánya: A legnagyobb probléma az volt, hogy nem minden játék támogatta az SLI-t vagy az NVLink-et megfelelően. Sok esetben a játékfejlesztők egyszerűen nem fektettek energiát a többkártyás rendszerek optimalizálásába, ami azt jelentette, hogy a felhasználók nem tapasztaltak jelentős teljesítménynövekedést, sőt, akár teljesítménycsökkenést is tapasztalhattak.
- Mikrolag: A mikrolag egy másik gyakori probléma volt. Ez azt jelenti, hogy a képkockák nem egyenletesen renderelődtek, ami apró, de zavaró akadozásokat okozott a játékmenetben. Ez különösen frusztráló volt a gyors tempójú játékokban.
- Magas költségek: Két vagy több grafikus kártya megvásárlása jelentős anyagi terhet jelentett. Ehhez hozzáadódott a nagyobb tápegység, a jobb hűtés és a speciális alaplap igénye, ami tovább növelte a költségeket.
- Kompatibilitási problémák: Az SLI és az NVLink rendszerek nem voltak mindig kompatibilisek minden alaplappal és minden játékkel. Ez sok fejfájást okozott a felhasználóknak, akiknek sok időt kellett tölteniük a rendszer hibaelhárításával.
- Driverproblémák: Az Nvidia folyamatosan optimalizálta a drivereket a többkártyás rendszerekhez, de a problémák sosem tűntek el teljesen. A driverproblémák instabilitást, összeomlásokat és egyéb bosszantó hibákat okozhattak.
- Teljesítménybeli skálázódás: A gyakorlatban a teljesítmény növekedése sosem érte el az elméleti maximumot. Általában a két kártyás rendszerek 50-80%-os teljesítménynövekedést hoztak, míg a több kártyás rendszerek még ennél is kisebb skálázódást mutattak.
A halálos ítélet: Az egykártyás megoldások térhódítása
Az SLI és az NVLink kihalásának egyik fő oka az volt, hogy az egykártyás grafikus kártyák teljesítménye jelentősen megnőtt. Az Nvidia és az AMD is folyamatosan fejlesztette az egykártyás megoldásait, amelyek egyre erősebbek és hatékonyabbak lettek. A legújabb generációs grafikus kártyák már képesek voltak a legújabb játékokat is a legmagasabb beállításokon futtatni, így a többkártyás rendszerek iránti igény jelentősen csökkent.
Ráadásul az Nvidia elkezdett más területekre fókuszálni, mint például a sugárkövetés (ray tracing) és a DLSS (Deep Learning Super Sampling). Ezek a technológiák új lehetőségeket nyitottak meg a játékfejlesztők számára, és sokkal hatékonyabban javították a játékok látványát és teljesítményét, mint a többkártyás rendszerek.
Végül az Nvidia hivatalosan is bejelentette, hogy a jövőben nem fogja támogatni az SLI-t a GeForce kártyákon. Az NVLink továbbra is elérhető maradt a professzionális piacon, de a játékosoknak búcsút kellett venniük a többkártyás rendszerek korszakától.
A jövő: Alternatívák és tanulságok
Bár az SLI és az NVLink eltűnt a GeForce szegmensből, ez nem jelenti azt, hogy a többkártyás rendszerek teljesen megszűntek. Az AMD továbbra is kínál CrossFire technológiát, bár ez sem olyan népszerű, mint régen. Emellett a felhőalapú játékplatformok is kínálhatnak alternatívát a jövőben, ahol a játékok távoli szervereken futnak, és a felhasználók csak a képet streamelik.
Az SLI és az NVLink története fontos tanulságokkal szolgál. Megmutatta, hogy egy technológia, amely ígéretesnek tűnik a kezdetekben, nem feltétlenül lesz sikeres hosszú távon. A játék-támogatás, a kompatibilitás, a költségek és a teljesítménybeli skálázódás mind fontos tényezők, amelyeket figyelembe kell venni egy új technológia bevezetésekor. Végül a technológiai fejlődés és az újítások felülírhatják a korábbi megoldásokat, és új utakat nyithatnak meg a jövő számára.
Leave a Reply