Szoftver

Fedora a virtuális gépen: VirtualBox és KVM beállítások

iranyonline 0

A modern számítástechnika egyik legizgalmasabb és leghasznosabb területe a virtualizáció. Legyen szó szoftverfejlesztésről, biztonsági tesztelésről, új operációs rendszerek kipróbálásáról, vagy egyszerűen csak egy elszigetelt környezet biztosításáról, a virtuális gépek (VM-ek) elengedhetetlen eszközökké váltak. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk, hogyan telepítheti és konfigurálhatja a Fedora Linux disztribúciót két népszerű virtualizációs platformon: az egyszerűen kezelhető VirtualBoxon és a nagy teljesítményű, Linux-natív KVM-en.

A Fedora egy innovatív, közösségi alapokon nyugvó Linux disztribúció, amely gyakran szolgál tesztpadként a Red Hat Enterprise Linux (RHEL) jövőbeli funkcióihoz. Friss szoftvercsomagjaival és a legújabb technológiák iránti elkötelezettségével ideális választás fejlesztőknek, rendszergazdáknak és minden érdeklődőnek, aki a Linux ökoszisztémát szeretné felfedezni. Virtuális környezetben való futtatása lehetővé teszi, hogy anélkül kísérletezzünk vele, hogy a gazda operációs rendszerünket (host OS) módosítanánk.

Fedora telepítése VirtualBoxra: A felhasználóbarát megoldás

A VirtualBox, az Oracle ingyenes és nyílt forráskódú virtualizációs szoftvere, kiváló választás azok számára, akik egyszerűen és gyorsan szeretnének virtuális gépeket létrehozni és futtatni. Kompatibilis Windows, macOS és Linux gazda rendszerekkel, így rendkívül sokoldalú.

1. Előfeltételek és telepítés

Mielőtt belevágnánk, győződjünk meg róla, hogy a rendszerünk megfelel az alábbiaknak:

  • Elérhető elegendő RAM (minimum 4 GB ajánlott a gazdagépen, és 2 GB a virtuális gépnek) és lemezterület.
  • A processzor támogatja a virtualizációt (Intel VT-x vagy AMD-V), és ez engedélyezve van a BIOS/UEFI beállításokban.

Telepítési lépések:

  1. VirtualBox letöltése: Látogasson el a VirtualBox hivatalos weboldalára (virtualbox.org) és töltse le az operációs rendszeréhez (Windows, macOS, Linux) illő telepítőt. Kövesse a telepítési utasításokat.
  2. VirtualBox Extension Pack letöltése és telepítése: Szintén a VirtualBox weboldaláról töltse le a „VirtualBox Extension Pack” fájlt. Ez további funkciókat, például USB 2.0/3.0 támogatást, lemezkódolást és PXE indítást biztosít. Telepítéséhez csak kattintson duplán a letöltött fájlra, vagy nyissa meg a VirtualBox menüjében: Fájl -> Beállítások -> Bővítmények, majd adja hozzá a csomagot.
  3. Fedora Workstation ISO letöltése: Látogasson el a Fedora hivatalos weboldalára (getfedora.org) és töltse le a Fedora Workstation legújabb verziójának ISO-képfájlját. Ez lesz az operációs rendszer, amit telepíteni fogunk a virtuális gépre.

2. Virtuális gép létrehozása VirtualBoxban

Miután a VirtualBox telepítve van, indítsa el, és kövesse az alábbi lépéseket:

  1. Kattintson az „Új” gombra a VirtualBox kezelőfelületén.
  2. Név és operációs rendszer:
    • Név: Adjon egy beszédes nevet a virtuális gépnek, például „Fedora VM”.
    • Mappa: Válassza ki, hova mentse a virtuális gép fájljait.
    • ISO-kép: Válassza ki a korábban letöltött Fedora ISO fájlt. A VirtualBox megpróbálja automatikusan felismerni az operációs rendszert.
    • Típus: Linux
    • Verzió: Fedora (64-bit)
  3. Hardver:
    • Memória (RAM): Adjon legalább 2048 MB (2 GB) RAM-ot a virtuális gépnek. Az optimális élményhez 4096 MB (4 GB) vagy több ajánlott, ha a gazdagépe engedi.
    • Processzorok (CPU): Adjon legalább 2 CPU magot. Minél többet ad, annál jobb lesz a teljesítmény, de ne adjon többet, mint amennyi fizikai magja van a gazdagépen.
  4. Merevlemez:
    • Válassza az „Új virtuális merevlemez létrehozása” opciót.
    • Méret: Adjon legalább 20-30 GB lemezterületet. A „Dynamically allocated” (dinamikusan foglalt) opció helytakarékosabb, mivel a lemezfájl csak akkor növekszik, amikor a virtuális gép használja, de a „Fixed size” (fix méretű) gyorsabb teljesítményt nyújthat. Általában a dinamikus a kényelmesebb választás.
  5. Összefoglalás és létrehozás: Ellenőrizze a beállításokat, majd kattintson a „Befejezés” gombra.

3. Fedora telepítése VirtualBoxra

Miután a virtuális gép létrejött, válassza ki a VirtualBox kezelőfelületén, és kattintson a „Start” gombra. A virtuális gép az ISO-ról fog bootolni.

  1. Válassza a „Start Fedora Workstation Live 3x” opciót (vagy hasonló).
  2. Amint betöltődik a Fedora asztal, kattintson az „Install to Hard Drive” ikonra.
  3. Kövesse az Anaconda telepítő utasításait:
    • Nyelv kiválasztása: Válassza ki a kívánt nyelvet.
    • Telepítési cél: Jelölje ki a virtuális merevlemezt. Az „Automatic partitioning” (automatikus particionálás) általában megfelelő a virtuális gépekhez.
    • Időzóna és billentyűzetkiosztás: Állítsa be a saját preferenciái szerint.
    • Root jelszó és felhasználói fiók: Hozzon létre egy felhasználói fiókot és állítsa be a jelszavát. Javasolt a felhasználói fiók jelszavának beállítása, és a „make this user an administrator” opció bejelölése. A root jelszó beállítása opcionális, de tapasztalt felhasználók számára hasznos lehet.
  4. Indítsa el a telepítést, és várja meg, amíg befejeződik.
  5. A telepítés végeztével kattintson az „Finish Installation” gombra, majd indítsa újra a virtuális gépet. Ne felejtse el leválasztani az ISO fájlt a virtuális optikai meghajtóról (Eszközök -> Optikai meghajtók -> Törölje a pipát az ISO fájl mellől).

4. VirtualBox Vendég Kiegészítések (Guest Additions) telepítése

A VirtualBox Guest Additions egy alapvető szoftvercsomag, amely javítja a virtuális gép teljesítményét és használhatóságát. Integrálja az egeret és a billentyűzetet a gazda operációs rendszerrel, lehetővé teszi a megosztott mappákat, a vágólap megosztását és a dinamikus képernyőfelbontás változtatást.

  1. Indítsa el a Fedora VM-et, és jelentkezzen be.
  2. Nyisson meg egy terminált, és futtassa a következő parancsokat a rendszerfrissítések és a szükséges fejlesztői eszközök telepítéséhez: 
    sudo dnf update -y
sudo dnf install -y kernel-headers kernel-devel gcc make perl bzip2 dkms

    Várja meg, amíg ezek a csomagok települnek. Ez eltarthat egy ideig.

  3. A VirtualBox menüjében válassza az Eszközök -> Vendég Kiegészítések CD-kép behelyezése… opciót. Ez a Guest Additions ISO-t csatolja a virtuális géphez.
  4. A terminálban navigáljon a csatolt CD könyvtárához (általában `/run/media/felhasználónév/VBox_GAs_…` vagy `/media/VBox_GAs_…`): 
    cd /run/media/<your_username>/VBox_GAs_*/

    (Cserélje ki a <your_username> helyére a felhasználónevét, és ellenőrizze a pontos könyvtárnevet a fájlkezelőben).

  5. Futtassa a telepítő szkriptet root jogosultsággal: 
    sudo ./VBoxLinuxAdditions.run
  6. A telepítés befejeztével indítsa újra a virtuális gépet: 
    sudo reboot

Az újraindítás után a Fedora virtuális gépnek sokkal jobban kell működnie, a felbontás automatikusan alkalmazkodik az ablak méretéhez, és a megosztott mappák, valamint a vágólap is működni fognak.

Fedora telepítése KVM-re: A nagy teljesítményű, Linux-natív megoldás

A KVM (Kernel-based Virtual Machine) egy Linux kernel modul, amely a processzor hardveres virtualizációs képességeit (Intel VT-x vagy AMD-V) használja ki, hogy natív teljesítményközeli virtualizációt biztosítson. A KVM önmagában csak egy kernel modul, de a libvirt könyvtár és a virt-manager grafikus felhasználói felület teszi igazán használhatóvá.

1. Előfeltételek

  • Linux operációs rendszer (ajánlottan Fedora) gazdagépként.
  • A processzor támogatja a virtualizációt (Intel VT-x vagy AMD-V), és ez engedélyezve van a BIOS/UEFI beállításokban. Ellenőrizheti a következő paranccsal: 
    LC_ALL=C lscpu | grep Virtualization

    Ha látja az „VT-x” vagy „AMD-V” kimenetet, akkor a processzor támogatja.

  • Ellenőrizze, hogy a KVM modulok betöltődtek-e: 
    lsmod | grep kvm

    Látnia kell a kvm_intel vagy kvm_amd és kvm modulokat. Ha nem, akkor valószínűleg nincs engedélyezve a virtualizáció a BIOS-ban.

2. KVM és Virt-Manager telepítése Fedora gazdagépre

  1. Nyisson meg egy terminált, és telepítse a szükséges csomagokat: 
    sudo dnf install @virtualization

    Ez a parancs telepíti a KVM-et, a libvirtd démont, a virt-manager GUI-t és más szükséges eszközöket.

  2. Engedélyezze és indítsa el a libvirtd szolgáltatást: 
    sudo systemctl enable --now libvirtd
  3. Adja hozzá a felhasználóját a libvirt csoporthoz, hogy jogosultságokat szerezzen a virtuális gépek kezeléséhez (cserélje le a <your_username> helyére a felhasználónevét): 
    sudo usermod -aG libvirt <your_username>

    Ez a változtatás azonnali hatályúvá válik, ha kijelentkezik, majd újra bejelentkezik, vagy újraindítja a rendszert.

  4. Töltse le a Fedora Workstation ISO fájlt, ha még nem tette meg (lásd VirtualBox rész).

3. Virtuális gép létrehozása Virt-Managerrel

A Virt-Manager egy grafikus eszköz a KVM virtuális gépek kezelésére. Nagyon intuitív és könnyen használható.

  1. Indítsa el a Virt-Managert a tevékenységek menüből, vagy írja be a terminálba: 
    virt-manager
  2. Kattintson a „Fájl -> Új virtuális gép létrehozása” (File -> New Virtual Machine) ikonra, vagy a Ctrl+N billentyűkombinációra.
  3. Telepítési módszer:
    • Válassza az „Local install media (ISO image or CDROM)” opciót.
    • Kattintson a „Tovább”.
  4. ISO kiválasztása:
    • Tallózzon és válassza ki a letöltött Fedora Workstation ISO fájlt.
    • Jelölje be az „Automatically detect OS from installation media” opciót.
    • Kattintson a „Tovább”.
  5. Memória és CPU:
    • Memória (RAM): Állítson be legalább 2048 MB (2 GB) RAM-ot. Ideális esetben 4096 MB (4 GB) vagy több, ha a gazdagépe engedi.
    • CPU: Adjon legalább 2 CPU magot. A KVM hatékonyan kezeli a CPU erőforrásokat, így a natívhoz közeli teljesítményt fog kapni.
    • Kattintson a „Tovább”.
  6. Lemezkép létrehozása:
    • Adjon legalább 20-30 GB lemezterületet a virtuális gépnek. A Virt-Manager alapértelmezetten egy dinamikusan növekvő QCOW2 formátumú lemezképet hoz létre, ami hatékony.
    • Kattintson a „Tovább”.
  7. Befejezés:
    • Név: Adjon egy beszédes nevet a virtuális gépnek, pl. „Fedora KVM”.
    • Hálózat kiválasztása: Az alapértelmezett „Default (NAT)” hálózat általában megfelelő, és lehetővé teszi a VM-nek, hogy elérje az internetet.
    • Speciális beállítások: Itt beállíthatja a firmware-t (BIOS vagy UEFI), a chipkészletet, stb. Általában az alapértelmezett beállítások megfelelőek.
    • Győződjön meg arról, hogy a „Customize configuration before install” be van jelölve, ha finomhangolni szeretné a beállításokat. Ez lehetőséget ad például a „Virtio” meghajtók ellenőrzésére, amelyek a KVM-ben a legjobb teljesítményt nyújtják. Győződjön meg róla, hogy a lemezek és hálózati adapterek „Virtio” típust használnak a jobb I/O teljesítmény érdekében.
    • Kattintson a „Befejezés” gombra. A Virt-Manager létrehozza a VM-et és elindítja a telepítési folyamatot.

4. Fedora telepítése KVM-re

A Fedora telepítési folyamata a KVM virtuális gépen nagyon hasonló a VirtualBox-hoz. A Virt-Manager egy ablakban megjeleníti a virtuális gép konzolját, ahol követheti a telepítő lépéseit.

  1. Válassza a „Start Fedora Workstation Live 3x” opciót.
  2. Amint betöltődik a Fedora asztal, kattintson az „Install to Hard Drive” ikonra.
  3. Kövesse az Anaconda telepítő utasításait (nyelv, időzóna, billentyűzet, telepítési cél, felhasználói fiók létrehozása, jelszó).
  4. Indítsa el a telepítést, és várja meg, amíg befejeződik.
  5. A telepítés végeztével kattintson az „Finish Installation” gombra, majd indítsa újra a virtuális gépet. A Virt-Manager automatikusan eltávolítja az ISO-t az újraindítás előtt.

Fontos megjegyezni, hogy a KVM környezetben nincs szükség külön Vendég Kiegészítésekre, mint a VirtualBoxban. Ennek oka, hogy a modern Linux disztribúciók, beleértve a Fedorát is, már beépített driverekkel rendelkeznek a KVM által használt Virtio eszközökhöz. Ezek a driverek biztosítják a kiváló teljesítményt a lemez I/O, hálózat és grafika terén, közel natív sebességet garantálva.

5. Fejlett KVM beállítások (opcionális)

  • Virtio eszközök: A Virt-Manager alapértelmezetten a legoptimálisabb Virtio meghajtókat használja, de érdemes ellenőrizni a VM beállításainál (válassza ki a VM-et a Virt-Managerben, majd kattintson a „i” ikonra).
  • SPICE protokoll: A Virt-Manager alapértelmezetten SPICE protokollon keresztül biztosít grafikus hozzáférést a VM-hez, ami kiváló teljesítményt és funkciókat (pl. megosztott vágólap) nyújt.
  • PCI Passthrough: Haladó felhasználók számára, a PCI Passthrough lehetővé teszi, hogy egy fizikai hardverelemet (pl. grafikus kártya, hálózati kártya) közvetlenül a virtuális gépnek adjunk át. Ez rendkívül magas teljesítményt biztosít az adott hardver használatában, de bonyolultabb konfigurációt igényel.
  • Pillanatképek (Snapshots): A Virt-Manager lehetővé teszi pillanatképek készítését a virtuális gépről, így bármikor visszaállhat egy korábbi állapotra. Ez rendkívül hasznos tesztelés és fejlesztés során.

VirtualBox vs. KVM: Mikor melyiket válasszuk?

Mind a VirtualBox, mind a KVM kiváló eszközök a Fedora virtualizálására, de különböző erősségekkel és felhasználási területekkel rendelkeznek:

  • VirtualBox:
    • Előnyök: Rendkívül könnyen kezelhető, felhasználóbarát grafikus felület, multi-platform (Windows, macOS, Linux gazdagépeken is fut). Ideális kezdőknek, hobbi projektekhez, alapvető teszteléshez és tanuláshoz.
    • Hátrányok: Teljesítménye általában elmarad a KVM-étől, mivel szoftveres emulációt is használ, és nem feltétlenül a legmegfelelőbb, ha hardveres erőforrásigényes feladatokat futtat.
  • KVM:
    • Előnyök: Natív teljesítményközeli sebesség a hardveres virtualizáció kihasználásával, kiváló I/O és hálózati teljesítmény a Virtio meghajtóknak köszönhetően. Ideális szerverekhez, fejlesztői környezetekhez, intenzív terhelésű alkalmazásokhoz és mindazoknak, akik maximális teljesítményt szeretnének kihozni a virtuális gépeikből. Méretezhetősége miatt vállalati környezetekben is gyakran alkalmazzák.
    • Hátrányok: Csak Linux gazda rendszereken érhető el (bár futtathat más operációs rendszereket is vendégként). A kezdeti beállítások kissé bonyolultabbak lehetnek a kezdők számára, de a Virt-Manager nagymértékben leegyszerűsíti a használatát.

Összefoglalva: Ha Windows vagy macOS felhasználó, vagy egyszerűen csak egy gyors és könnyen kezelhető megoldásra van szüksége hobbi célokra, a VirtualBox a megfelelő választás. Ha Linux gazdagéppel rendelkezik, és a lehető legjobb teljesítményt szeretné elérni a virtuális gépek futtatása során, akkor a KVM (Virt-Managerrel kiegészítve) a verhetetlen opció.

Konklúzió

Akár a felhasználóbarát VirtualBox, akár a nagy teljesítményű KVM mellett dönt, a Fedora Linux virtuális környezetben való futtatása kiváló lehetőséget biztosít a disztribúció felfedezésére, szoftverek tesztelésére, vagy fejlesztői környezetek létrehozására anélkül, hogy a gazda operációs rendszer stabilitását kockáztatná. A virtualizáció ereje a rugalmasságban rejlik, így bátran kísérletezzen, hozzon létre több virtuális gépet, és fedezze fel a Linux világát! Jó szórakozást és hatékony munkát kívánunk a virtuális gépekkel!

Kapcsolódó

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük