Merevlemezek és partíciók kezelése a parancssorból Debianon

A modern szerverek és asztali gépek operációs rendszerei, így a Debian is, nagyban támaszkodnak a hatékony lemezkezelésre. Bár grafikus eszközök is léteznek, a parancssor nyújtotta precizitás, rugalmasság és automatizálhatóság felülmúlhatatlan, különösen szerver környezetben vagy távoli hozzáférés esetén. Ez az útmutató átfogóan bemutatja, hogyan kezelhetjük merevlemezeinket és partícióinkat a Debian parancssorából, az alapvető azonosítástól a fejlett fájlrendszer- és csatolási technikákig.

Bevezetés: Miért érdemes parancssorból kezelni a merevlemezeket Debianon?

A Linux rendszereken, mint a Debian, a merevlemezek és partíciók kezelése alapvető adminisztrációs feladat. Akár egy új meghajtót adunk a rendszerünkhöz, akár meglévő partíciókat rendezünk át, a parancssor a legpotensebb és legmegbízhatóbb eszköz erre a célra. Előnyei közé tartozik a:

Precizitás: Pontosabban adhatunk meg méreteket és paramétereket.
Automatizálás: Szkriptekbe foglalhatjuk a feladatokat, ami ideális nagyszabású telepítéseknél vagy rutin karbantartásnál.
Távoli elérés: SSH-n keresztül könnyedén kezelhetjük a szervereket.
Minimális erőforrásigény: Nincs szükség grafikus felületre, ami szervereken rendkívül hasznos.

Ez a cikk azoknak szól, akik szeretnék mélyebben megérteni és kézbe venni Debian alapú rendszerük lemezkezelését. Fontos azonban megjegyezni: a merevlemezek parancssorból történő manipulálása visszafordíthatatlan adatvesztést okozhat, ha hibázunk. Mindig készítsünk biztonsági mentést fontos adatainkról, mielőtt bármilyen lemezműveletbe kezdünk!

Az Alapok: Mi az a merevlemez, partíció és fájlrendszer?

Mielőtt belevágnánk a parancsokba, tisztázzuk az alapfogalmakat:

Blokk eszközök: A Linuxban a merevlemezeket és más tárolóeszközöket „blokk eszközként” kezeli a kernel (pl. /dev/sda, /dev/nvme0n1).
Partíció: Egy fizikai lemez logikai felosztása. Lehet egyetlen nagy partíció az egész lemezen, vagy több kisebb, eltérő célokra.
Partíciós tábla: A lemez elején található adatstruktúra, amely leírja a lemezen lévő partíciók elhelyezkedését és típusát. Két fő típusa van: az MBR (Master Boot Record) és a GPT (GUID Partition Table). Az MBR régebbi, maximum 4 primer partíciót támogat (vagy 3 primert és egy kiterjesztettet, azon belül logikaiakat), és 2TB-os lemezekig használható. A GPT modernebb, gyakorlatilag korlátlan számú partíciót és nagyobb lemezméretet (akár Zettabyte-okat) támogat, és az UEFI rendszerek alapja.
Fájlrendszer: A partícióra írt struktúra, amely szervezi az adatokat és kezeli a fájlokat (pl. ext4, XFS, FAT32, NTFS). Ez az, ami lehetővé teszi a fájlok olvasását és írását.
Csatolási pont (Mount Point): Egy könyvtár a fájlrendszer hierarchiájában, ahová egy partíciót „csatolunk” (mountolunk), hogy elérhetővé váljon.

A legtöbb itt tárgyalt művelethez rendszergazdai jogosultságra van szükségünk. Ezt leggyakrabban a sudo paranccsal érhetjük el (pl. sudo fdisk /dev/sda).

Merevlemezek és Partíciók Azonosítása

Mielőtt bármit is tennénk, tudnunk kell, melyik lemezzel dolgozunk. Néhány hasznos parancs:

`lsblk`: A Rendszerlemezek Átfogó Áttekintése

Az lsblk (list block devices) az egyik leggyakrabban használt parancs, amely fa struktúrában jeleníti meg a blokk eszközöket, beleértve a merevlemezeket, partíciókat és más tárolóeszközöket.

lsblk

A kimenet valahogy így nézhet ki:

NAME        MAJ:MIN RM   SIZE RO TYPE MOUNTPOINTS
sda           8:0    0   100G  0 disk
├─sda1        8:1    0    50G  0 part /
└─sda2        8:2    0    50G  0 part /home
sdb           8:16   0     5G  0 disk
sr0          11:0    1  1024M  0 rom

Magyarázat:

NAME: Az eszköz neve (pl. sda, sdb, sda1).
MAJ:MIN: Major és Minor számok, a kernel azonosítók.
RM: Removable (eltávolítható) eszköz (1 = igen, 0 = nem).
SIZE: Az eszköz mérete.
RO: Read-only (csak olvasható) eszköz (1 = igen, 0 = nem).
TYPE: Eszköz típusa (disk, part, rom, loop stb.).
MOUNTPOINTS: Az eszköz csatolási pontja, ha csatolva van.

A /dev/sda egy fizikai lemez, a /dev/sda1 és /dev/sda2 pedig annak partíciói.

`fdisk -l`: Partíciók Listázása

A fdisk -l parancs gyors áttekintést nyújt a lemezekről és azok partícióiról. MBR partíciós táblák esetén különösen hasznos.

sudo fdisk -l

Ez kilistázza az összes észlelt lemezt és a rajtuk lévő partíciókat, méretükkel és típusukkal együtt.

`blkid`: UUID-k és PARTUUID-k Lekérdezése

A blkid parancs rendkívül fontos, mivel lekérdezi a blokk eszközök (partíciók) egyedi azonosítóit (UUID – Universally Unique Identifier, PARTUUID – Partition UUID). Az UUID-k használata ajánlott a /etc/fstab fájlban, mivel azok állandóak, szemben az /dev/sdXN nevekkel, amelyek indításkor változhatnak.

sudo blkid

Particionálás: Új Lemezterület Kialakítása

A particionálás a lemez felosztásának folyamata. Ehhez többféle eszköz áll rendelkezésre, az MBR vagy GPT táblák típusától és a feladat összetettségétől függően.

`fdisk`: Az MBR-Klasszikus

Az fdisk a leggyakoribb eszköz MBR partíciós táblák kezelésére. Egyszerű, interaktív felületet biztosít.

Figyelem: Az fdisk nem támogatja a GPT-t. Ha GPT-s lemezzel dolgozunk, használjuk a gdisk vagy parted parancsot!

Használat:

sudo fdisk /dev/sdb

A /dev/sdb helyére írjuk be a particionálandó lemez nevét. A parancs elindítása után a következő parancsok hasznosak:

p: Jelenlegi partíciós tábla kiírása.
n: Új partíció létrehozása.
d: Partíció törlése.
w: Módosítások mentése és kilépés (ezzel élesedik a változtatás!).
q: Kilépés mentés nélkül.

Példa egy új primer partíció létrehozására:

sudo fdisk /dev/sdb
Nyomjunk n-t új partíció létrehozásához.
Válasszuk a p-t primer partícióhoz.
Adjuk meg a partíció számát (1-4, általában az alapértelmezett jó).
Nyomjunk Enter-t az alapértelmezett első szektorhoz.
Adjuk meg a partíció méretét (pl. +2G 2 Gigabyte-hoz, vagy az utolsó szektort a teljes maradékhoz).
Nyomjunk w-t a változtatások mentéséhez.

A kernelnek tudnia kell a változtatásokról. Ezt gyakran automatikusan érzékeli, de manuálisan frissíthetjük a partíciós táblát a partprobe paranccsal, vagy újraindíthatjuk a rendszert.

`gdisk`: A Modern GPT-Mester

A gdisk (GPT fdisk) az fdisk-hez hasonló felületet kínál, de GPT partíciós táblákkal működik. Akkor használjuk, ha 2TB-nál nagyobb lemezekkel dolgozunk, vagy UEFI rendszert telepítünk.

Használat:

sudo gdisk /dev/sdb

A parancsok hasonlóak az fdisk-hez:

p: Partíciós tábla kiírása.
n: Új partíció létrehozása.
d: Partíció törlése.
w: Módosítások mentése és kilépés.
q: Kilépés mentés nélkül.

A gdisk alapértelmezetten GPT partíciós táblát hoz létre, ha a lemezen még nincs ilyen.

`parted`: A Rugalmas és Szkriptelhető

A parted egy erőteljesebb és rugalmasabb eszköz, amely mind MBR, mind GPT partíciós táblákkal képes dolgozni. Előnye, hogy pontosabb méretmegadást tesz lehetővé (MB, GB, TB), és nem interaktív módon is használható szkriptekben.

Használat:

sudo parted /dev/sdb

Fontos parancsok:

mklabel gpt (vagy msdos MBR-hez): Új partíciós tábla létrehozása. Ez minden adatot töröl a lemezről!
mkpart primary ext4 0% 100%: Új partíció létrehozása. (primary: típus, ext4: fájlrendszer tipp, 0% 100%: kezdő és záró pozíció).
print: Partíciós tábla megjelenítése.
rm 1: Az 1-es számú partíció törlése.
quit: Kilépés.

Példa új GPT partíció létrehozására parted-del:

sudo parted /dev/sdb mklabel gpt
sudo parted /dev/sdb mkpart primary ext4 0% 100%
sudo parted /dev/sdb print

Ez létrehoz egy teljes lemezt átfogó GPT partíciót a /dev/sdb-n.

Fájlrendszerek Létrehozása (Formázás)

Miután létrehoztuk a partíciót, formáznunk kell, azaz létre kell hoznunk rajta egy fájlrendszert. Enélkül a partíció nem használható.

A mkfs parancscsalád szolgál erre:

mkfs.ext4: A leggyakoribb Linux fájlrendszer.
```
sudo mkfs.ext4 /dev/sdb1
```
Az -L "adatok" opcióval címkét (label) is adhatunk neki, ami segíthet a későbbi azonosításban.
```
sudo mkfs.ext4 -L "AdatokParticio" /dev/sdb1
```
mkfs.xfs: Nagyobb fájlokhoz és nagyobb partíciókhoz optimalizált, skálázható fájlrendszer.
```
sudo mkfs.xfs /dev/sdb1
```
mkfs.fat: FAT32 fájlrendszer, Windows és Linux rendszerek közötti kompatibilitáshoz.
```
sudo mkfs.fat -F 32 /dev/sdb1
```
mkfs.ntfs: NTFS fájlrendszer, a Windows elsődleges fájlrendszere. Ehhez telepíteni kell az ntfs-3g csomagot.
```
sudo mkfs.ntfs /dev/sdb1
```

Minden formázás törli az összes adatot a partíción!

Partíciók Csatolása (Mountolás)

A formázott partíciót „csatolnunk” (mountolnunk) kell egy könyvtárhoz, hogy elérhetővé váljon a fájlrendszerben.

Ideiglenes Csatolás

Egy egyszeri, ideiglenes csatoláshoz a mount parancsot használjuk. Először hozzunk létre egy csatolási pontot (egy üres könyvtárat):

sudo mkdir /mnt/ujlemez

Majd csatoljuk a partíciót:

sudo mount /dev/sdb1 /mnt/ujlemez

Ez a csatolás a rendszer újraindításáig érvényes. Leszerelni (unmountolni) az umount paranccsal tudjuk:

sudo umount /mnt/ujlemez

vagy az eszköz nevét megadva:

sudo umount /dev/sdb1

Tartós Csatolás az `/etc/fstab` Segítségével

A tartós csatoláshoz, ami a rendszer indításakor automatikusan megtörténik, szerkesztenünk kell az /etc/fstab fájlt. Ez a fájl mondja meg a rendszernek, mely partíciókat hova és hogyan csatoljon.

Erősen ajánlott az UUID-k használata az eszköznevek helyett, mivel azok stabilabbak. Az blkid paranccsal lekérdezhetjük az UUID-ket.

Például, ha a /dev/sdb1 UUID-je b4b1c7a8-1a2b-3c4d-5e6f-7890abcdef12, és ext4 fájlrendszerrel van formázva, akkor a /etc/fstab fájlba a következő sort adhatjuk hozzá (sudo nano /etc/fstab):

UUID=b4b1c7a8-1a2b-3c4d-5e6f-7890abcdef12 /mnt/ujlemez ext4 defaults 0 2

A sor felépítése:

UUID=…: Az eszköz egyedi azonosítója.
/mnt/ujlemez: A csatolási pont.
ext4: A fájlrendszer típusa.
defaults: Csatolási opciók (pl. rw – írható/olvasható, suid – SUID bitek engedélyezése, dev – eszközfájlok engedélyezése, exec – binárisok futtatása, auto – automatikus csatolás indításkor, nouser – csak root csatolhatja, async – aszinkron írás).
0: dump opció (0 = ne készítsen biztonsági mentést).
2: fsck opció (2 = ellenőrizze a fájlrendszert indításkor, root partíció esetén 1, más partíciók esetén 0 vagy 2).

Miután szerkesztettük az /etc/fstab fájlt, tesztelhetjük, hogy nincsenek-e benne hibák, a következő paranccsal:

sudo mount -a

Ez megpróbálja csatolni az összes, még nem csatolt partíciót, ami az /etc/fstab-ban szerepel. Ha nincs hibaüzenet, sikeresen beállítottuk a tartós csatolást.

Swap Partíció Kezelése

A swap partíció (vagy swap fájl) a merevlemez egy része, amelyet a rendszer RAM-ként használ, amikor a fizikai memória megtelik. Ez nem helyettesíti a RAM-ot, de segíthet a rendszer stabilitásában memóriahiány esetén.

Swap partíció létrehozása és aktiválása:

Hozzon létre egy új partíciót (pl. /dev/sdb2) a fent említett fdisk, gdisk vagy parted eszközök egyikével. Ne formázza fájlrendszerrel!
Állítsa be a partíció típusát „Linux swap” (fdisk esetén t majd 82) értékre.
Formázza a partíciót swap területté:
```
sudo mkswap /dev/sdb2
```
Aktiválja a swap területet:
```
sudo swapon /dev/sdb2
```

Tartós aktiválás:
Adja hozzá a következő sort az /etc/fstab fájlhoz (ismét az UUID használata javasolt!):

UUID=abcdef12-3456-7890-abcd-ef1234567890 none swap sw 0 0

A swapon --show paranccsal ellenőrizheti, hogy mely swap területek aktívak.

Bevezetés az LVM-be (Logikai Kötet Kezelés)

A Logikai Kötet Kezelés (LVM) egy absztrakciós réteg a fizikai lemezek és a fájlrendszerek között. Lehetővé teszi, hogy dinamikusan hozzunk létre, méretezzünk át és kezeljünk logikai köteteket (LV), amelyek több fizikai lemezen vagy partíción is elhelyezkedhetnek. Ez rendkívül rugalmassá teszi a lemezkezelést.

Az LVM fő komponensei:

Fizikai Kötetek (PV – Physical Volume): A nyers partíciók vagy lemezek, amelyeket LVM-re jelöltünk. (pl. pvcreate /dev/sdb1)
Kötetcsoportok (VG – Volume Group): Egy vagy több PV-ből álló csoport, amely a rendelkezésre álló tárolókapacitást adja. (pl. vgcreate myvg /dev/sdb1)
Logikai Kötetek (LV – Logical Volume): A VG-ből származó virtuális partíciók, amelyekre fájlrendszereket hozunk létre és csatolunk. (pl. lvcreate -L 10G -n mylv myvg)

Az LVM egy komplexebb téma, amely önálló cikket igényelne, de fontos tudni, hogy létezik, és nagyban megkönnyítheti a későbbi lemezbővítési vagy átméretezési feladatokat.

Lemezhasználat és Állapot Ellenőrzése

A napi adminisztráció során gyakran ellenőrizzük a lemezterületet és a lemezek állapotát.

`df -h`: Fájlrendszerek Használata

A df -h (disk free, human readable) paranccsal áttekintést kapunk a csatolt fájlrendszerekről, azok méretéről, foglalt és szabad területéről.

df -h

`du -sh /útvonal`: Könyvtárhasználat

A du -sh /útvonal (disk usage, summarize, human readable) parancs egy adott könyvtár teljes méretét mutatja meg. Hasznos a nagy méretű fájlok vagy könyvtárak felderítésére.

sudo du -sh /var/log

`smartctl`: Lemezek Egészségi Állapota

A smartctl eszköz a SMART (Self-Monitoring, Analysis and Reporting Technology) adatok lekérdezésére szolgál, amelyek információt nyújtanak a merevlemez vagy SSD állapotáról, és segíthetnek előre jelezni a meghibásodásokat. Előzetesen telepíteni kell a smartmontools csomagot.

sudo smartctl -a /dev/sda

Ez részletes jelentést ad a meghajtó állapotáról.

Összefoglalás és Jó Tanácsok

A merevlemezek és partíciók parancssorból történő kezelése Debianon hatékony és alapvető készség minden Linux rendszeradminisztrátor számára. Bár a folyamat eleinte ijesztőnek tűnhet, a megfelelő eszközök (lsblk, fdisk, gdisk, parted, mkfs, mount, /etc/fstab) és a biztonsági protokollok betartásával magabiztosan végezhetjük el ezeket a feladatokat.

Néhány záró gondolat:

Mindig ellenőrizzük kétszer a lemez nevét (pl. /dev/sda vagy /dev/sdb), mielőtt bármilyen módosító parancsot kiadnánk. Egy rosszul beírt parancs visszafordíthatatlan adatvesztéshez vezethet.
Használjuk az lsblk és blkid parancsokat a lemezek és partíciók pontos azonosítására.
Preferáljuk az UUID-ket az /etc/fstab fájlban az eszköznevek helyett a stabilitás érdekében.
Ismerjük meg a man oldalakat: Minden parancsnak van egy man oldala (pl. man fdisk), ami részletes leírást ad a használatáról és opcióiról. Ez a legjobb forrás a mélyebb tudáshoz.
Gyakoroljunk virtuális gépen: Ha bizonytalanok vagyunk, próbáljuk ki a parancsokat egy virtuális gépen, mielőtt éles rendszeren alkalmaznánk őket.

Reméljük, ez az útmutató segít Önnek abban, hogy magabiztosan kezelje Debian rendszerének tárolóeszközeit a parancssorból!