Milyen nyomtatókat lehetett használni a Windows 98-cal?

Képzeljük el az időutazást, pontosabban az 1990-es évek végére, abba az izgalmas időszakba, amikor a számítógépek még a „kütyü” kategóriába tartoztak, de már rohamosan törtek be a mindennapokba. Ebben az érában uralkodott a Microsoft operációs rendszerpalettáján a Windows 98, egy igazi mérföldkő, amely a DOS-alapú rendszerekből a modern grafikus felületű világba vezette át a felhasználókat. De mi történt, ha nyomtatni szerettünk volna valamit egy ilyen gépről? Milyen nyomtatók csatlakoztak ezekhez a rendszerekhez, és milyen kihívásokkal járt a nyomtatás világa akkoriban?

A Windows 98 korszaka egy átmeneti időszakot jelentett a nyomtatótechnológiák fejlődésében is. Láttuk a régi, bevált technológiák leáldozását, miközben az újak, mint az USB, még gyermekcipőben jártak. Ez a cikk egy nosztalgikus utazásra visz minket, hogy feltárjuk, milyen nyomtatók dolgoztak együtt a Windows 98-cal, és milyen volt a felhasználói élmény abban az időben.

A nyomtatók világa a ’90-es évek végén

A Windows 98 idején a nyomtatók piaca már meglehetősen sokszínű volt, bár korántsem olyan kényelmesen használható, mint ma. Három fő típus uralta a terepet, mindegyik más-más igényt elégített ki:

1. Mátrixnyomtatók (Dot Matrix Printers): A megbízható igáslovak

Bár technológiailag már az elavulás szélén álltak, a mátrixnyomtatók még mindig rendkívül elterjedtek voltak a Windows 98 korszakában, különösen az üzleti szektorban és ott, ahol indigós, többrétegű nyomtatásra volt szükség. Gondoljunk csak a banki kivonatokra, számlákra, vagy éppen a régi repülőjegyekre! Ezek a nyomtatók egy szalagba ütő tűk segítségével alakították ki a karaktereket és képeket. Zajszintjük legendásan magas volt, nyomtatási sebességük lassú, képminőségük pedig – különösen a grafikák esetében – rendkívül korlátozott. Azonban olcsó volt az üzemeltetésük (a festékszalag olcsó volt), és rendkívül strapabírók voltak. A Windows 98 meglehetősen jól támogatta őket a beépített illesztőprogramok és a LPT porton keresztüli stabil kommunikáció révén. Ezen nyomtatók közül a legelterjedtebbek talán az Epson FX vagy LX sorozat, illetve a Star Micronics modellek voltak.

2. Tintasugaras nyomtatók (Inkjet Printers): A színes forradalom otthoni alkalmazásra

Ez volt az a technológia, ami valóban meghódította az otthoni felhasználók szívét a ’90-es években. A tintasugaras nyomtatók hozták el a színes nyomtatás lehetőségét megfizethető áron. A HP DeskJet, az Epson Stylus és a Canon BJC sorozatok voltak a legismertebbek. Ezek a nyomtatók apró tintacseppek permetezésével alkották meg a képet a papíron. Minőségük fényévekkel jobb volt, mint a mátrixnyomtatóké, különösen fényképek és színes grafikák esetében. A Windows 98 már sokkal kifinomultabb támogatást nyújtott ezeknek a készülékeknek, gyakran rendelkezett beépített alapvető illesztőprogramokkal, de a gyártói CD-k sokkal jobb funkcionalitást (például tintaszint-kijelzés, karbantartó programok) biztosítottak. A tintapatronok azonban gyakran drágák voltak, és hajlamosak voltak a beszáradásra, ha a nyomtatót ritkán használták. A Windows 98 telepítő CD-jén számos tintasugaras nyomtató illesztőprogramja megtalálható volt, ami nagyban megkönnyítette a telepítést.

3. Lézernyomtatók (Laser Printers): A sebesség és minőség üzleti eszköze

A lézernyomtatók képviselték a csúcskategóriát a Windows 98 idején, különösen az irodai környezetben. Főként fekete-fehér változatban voltak elterjedtek, bár már megjelentek az első színes lézernyomtatók is, de azok ára csillagászati volt. A lézernyomtatók lézertechnológiával rögzítették a tonert a papírra, majd hővel fixálták azt. Ez a technológia rendkívül gyors nyomtatást, éles szöveget és kiváló minőséget biztosított, különösen nagy mennyiségű dokumentum esetén. A Hewlett-Packard LaserJet sorozata volt a piacvezető, de a Canon, Brother és Lexmark is kínált népszerű modelleket. A Windows 98 stabilan támogatta ezeket a nyomtatókat, gyakran PCL (Printer Command Language) vagy PostScript illesztőprogramokon keresztül. Bár a készülékek ára magasabb volt, az üzemeltetési költség (toner) hosszabb távon kedvezőbbnek bizonyult, mint a tintasugaras nyomtatóké.

Csatlakozási módok: A kábelek labirintusa

A nyomtatók számítógéphez való csatlakoztatása a Windows 98 idején messze nem volt olyan „Plug and Play” élmény, mint ma. A portok és kábelek megértése kulcsfontosságú volt a sikeres működéshez.

1. Párhuzamos port (LPT1): A nyomtatás alappillére

Az abszolút domináns csatlakozási mód a párhuzamos port (más néven LPT port vagy Centronics port) volt. Ez a széles, téglalap alakú csatlakozó, ami leggyakrabban LPT1 néven volt azonosítva a rendszerben, biztosította a stabil és megbízható kommunikációt a számítógép és a nyomtató között. Szinte minden nyomtató rendelkezett ilyen porttal. A kábel egyik vége a nyomtatóhoz, a másik a számítógéphez csatlakozott. A telepítés viszonylag egyszerű volt: bekapcsolt állapotban csatlakoztattuk a nyomtatót, majd a Windows 98 megpróbálta felismerni azt. Gyakran azonban manuálisan kellett hozzáadni az eszközt az Eszközkezelőben vagy a Nyomtatók mappában. Fontos volt, hogy a BIOS-ban a párhuzamos port módja (ECP, EPP, vagy SPP) megfelelően legyen beállítva a nyomtató igényeinek megfelelően, különben kommunikációs problémák léphettek fel. Ez a port volt a Windows 98 nyomtatók alapértelmezett kapcsolata.

2. USB: A jövő ígérete (gyermekcipőben)

Az USB (Universal Serial Bus) a ’90-es évek végén kezdett el terjedni, és a Windows 98 volt az első operációs rendszer, amely natív USB támogatást kínált (bár nem minden verziója azonnal és tökéletesen). Az USB-nek köszönhetően elméletileg sokkal egyszerűbbé vált az eszközök csatlakoztatása és a „hot-plugging” (eszközök csatlakoztatása kikapcsolás nélkül). Azonban a valóságban az USB támogatás a Windows 98 alatt még meglehetősen kezdetleges volt. Sok USB nyomtatóval komoly problémák adódtak az illesztőprogramok miatt, vagy egyszerűen nem voltak stabilak. Gyakran előfordultak kék halál (BSOD) hibák, vagy a nyomtató egyszerűen nem volt hajlandó működni. A felhasználóknak gyakran a legfrissebb Windows 98 szervizcsomagokat (pl. Windows 98 SE) és a gyártó speciális USB illesztőprogramjait kellett telepíteniük a működéshez. Bár az USB nyomtatók ígéretesek voltak, a párhuzamos port továbbra is a megbízhatóbb választás maradt ezen az operációs rendszeren.

3. Hálózati nyomtatók: Az üzleti környezet sajátja

Bár sokkal ritkább volt az otthoni felhasználók körében, az irodákban már megjelentek a hálózati nyomtatók is. Ezek általában beépített hálózati kártyával rendelkeztek (általában Ethernet), és közvetlenül a hálózathoz csatlakoztak, így több felhasználó is elérhette őket. A Windows 98 már támogatta a hálózati nyomtatók megosztását és elérését, de a beállítás gyakran bonyolult volt, és a hálózati ismeretek hiánya sokak számára akadályt jelentett. A TCP/IP protokoll alapú hálózati nyomtatás még nem volt annyira kifinomult, mint ma, és sokszor a NetBEUI vagy IPX/SPX protokollokat használták kisebb hálózatokban. Az ilyen nyomtatók telepítése gyakran rendszergazdai feladat volt.

Illesztőprogramok és telepítés: A fejfájás forrása

A Windows 98 egyik legnagyobb kihívása a hardverek, és ezen belül a nyomtatók illesztőprogramjainak kezelése volt. Bár a Microsoft sokat fejlődött a Plug and Play (PnP) technológiában a Windows 95 óta, a valóság gyakran elmaradt az ígéretektől. Egy nyomtató telepítése gyakran a következő forgatókönyv szerint zajlott:

Plug and Play (Akkor és most): Ideális esetben a Windows 98 felismerte a csatlakoztatott nyomtatót, és automatikusan telepítette a megfelelő illesztőprogramot a beépített adatbázisából vagy a telepítő CD-ről. Ez a forgatókönyv a legtöbb esetben valamilyen szinten működött, különösen az elterjedt párhuzamos portos nyomtatóknál.
A gyártói CD: Ha a PnP nem működött tökéletesen, vagy ha a nyomtató speciális funkcióit is használni akartuk, elengedhetetlen volt a nyomtatóhoz kapott illesztőprogram CD. Ezek a CD-k gyakran tartalmaztak segédprogramokat, status monitorokat és fejlettebb beállítási lehetőségeket. Azonban nem ritkán ezek az illesztőprogramok okoztak konfliktusokat más szoftverekkel vagy hardverekkel, ami „kék halálhoz” vezethetett.
Az internet szerepe (akkoriban): Az internet ekkor még nem volt annyira elterjedt és gyors, mint ma. Az illesztőprogramok letöltése lassú és körülményes volt, gyakran modemen keresztül, ami órákig tarthatott. A gyártók weboldalai sem voltak olyan felhasználóbarátak, mint manapság, és a megfelelő illesztőprogram megtalálása felért egy kincsvadászattal. Frissítéseket találni még nehezebb volt.
Konfliktusok és a „DLL Hell”: A Windows 98 hírhedt volt a „DLL Hell” problémáról, ahol a különböző programok és illesztőprogramok ugyanazokat a dinamikus link könyvtárakat (DLL-eket) próbálták felülírni vagy használni, ami instabilitáshoz vezetett. Egy rossz nyomtató-illesztőprogram könnyedén összeakadhatott más rendszerkomponensekkel, kék halált vagy lefagyást okozva.
IRQ és DMA problémák: Bár a Windows 98 jobban kezelte ezeket, mint elődei, még mindig előfordultak IRQ (Interrupt ReQuest) vagy DMA (Direct Memory Access) konfliktusok, főleg SCSI kártyákkal vagy hangkártyákkal. Ezek a konfliktusok megakadályozhatták a nyomtató megfelelő működését, és manuális beállítást igényeltek az Eszközkezelőben vagy a BIOS-ban.

Jellemző problémák és a nosztalgia

Az illesztőprogram-telepítésen túl számos más dolog is megkeseríthette vagy épp megmosolyogtathatta a Windows 98-as felhasználók életét:

A nyomtató várakozása: Sok tintasugaras nyomtató „felkészülési” időt igényelt, mielőtt nyomtatni kezdett. Ez a tisztító ciklus a patronok fúvókáinak tisztítására szolgált, és gyakran több percig is eltarthatott, miközben a nyomtató gépiesen zörgött és csattogott.
Elakadt papír: A papírelakadás mindennapos probléma volt, különösen az olcsóbb tintasugaras és mátrixnyomtatóknál. Ilyenkor meg kellett nyitni a fedelet, kiszedni a gyűrött lapot, és reménykedni, hogy nem maradt bent egy darab sem.
Fogyóeszköz-vadászat: A megfelelő tintapatron vagy festékszalag megtalálása gyakran detektívmunkával ért fel. A bevásárlóközpontokban vagy számítástechnikai boltokban kellett vadászni a specifikus modellhez illő kellékre. Az utángyártott patronok kora még csak ekkoriban kezdődött.
„Nyomtatás szüneteltetve”: A nyomtatósor gyakran „szüneteltetve” állapotba került, vagy egyszerűen nem küldte el a nyomtatási feladatot a nyomtatóra. Ilyenkor a nyomtatósorban kellett „feléleszteni” a feladatot, vagy újraindítani a nyomtatót és a számítógépet.

Mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért, a Windows 98 és a nyomtatás emlékei sokak számára nosztalgikusak. Megtanultuk a türelmet, a problémamegoldást, és értékeltük azt, amikor valami végre „csak működött”. A nyomtatók egyfajta státuszszimbólumot is jelentettek abban az időben, luxusnak számított, ha valaki otthon is ki tudott nyomtatni egy dokumentumot, vagy éppen egy internetről letöltött képet.

A Windows 98 szerepe a nyomtatás fejlődésében

Bár sokszor rögös volt az út, a Windows 98 jelentős szerepet játszott a nyomtatás felhasználóbarátabbá tételében. A grafikus felület, a központi nyomtatókezelő (a „Nyomtatók” mappa), a beépített illesztőprogramok széles választéka, és az USB támogatás bevezetése mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a nyomtatás egyre inkább integrálódjon a személyi számítógépes élménybe. Ez volt az az időszak, amikor a nyomtatás fokozatosan átlépett a szakértők világából az átlagfelhasználó mindennapjaiba. A Windows 98 illesztőprogramok és a rendszer stabilitása (relatíve) lehetővé tette, hogy az emberek otthon is kényelmesen nyomtathassanak, anélkül, hogy bonyolult DOS parancsokkal kellene vesződniük.

Konklúzió

A Windows 98 korszaka egy izgalmas, de kihívásokkal teli időszak volt a személyi számítógépek és a nyomtatók számára. A párhuzamos portos nyomtatók megbízhatósága, az USB ígérete (és kezdeti csalódásai), valamint az illesztőprogramok telepítésének rituáléja mind-mind hozzátartozott az akkori számítógépes élményhez. Bár ma már mosolyogva nézünk vissza ezekre a problémákra, fontos emlékeznünk arra, hogy ezek a technológiák és az operációs rendszerek alapozták meg azt a kényelmet és hatékonyságot, amit ma már természetesnek veszünk. A Windows 98 idején használt nyomtatók nem csupán hardverek voltak; a digitális forradalom úttörői voltak, amelyek utat nyitottak a jövő nyomtatási megoldásainak.