Képzeljük el magunkat a kilencvenes évek közepén. A digitális forradalom épp csak bontogatta szárnyait, az internet még gyerekcipőben járt, és a mobiltelefonok akkora méretűek voltak, mint egy tégla. Ebbe a világba érkezett meg a Microsoft Office 95, és vele együtt egy olyan program, amely örökre megváltoztatta a prezentációk arculatát: a PowerPoint 95. Ma, amikor egy kattintással elérhetőek a felhőalapú, mesterséges intelligenciával megtámogatott prezentációs eszközök, szinte hihetetlennek tűnik, milyen volt az élmény akkoriban. Lássuk, hogyan zajlott egy „modern” diavetítés, mikor még a Windows 95 diktálta a tempót.
Az Előkészületek Korszaka: Amikor a Hardver Még Számított
Mielőtt egyáltalán eljutottunk volna a program indításáig, már a hardver is komoly kihívás elé állított minket. Egy tipikus prezentációs gép egy Pentium processzorral, 16 vagy maximum 32 MB RAM-mal büszkélkedhetett, és a merevlemez mérete is ritkán haladta meg az 1-2 GB-ot. Ez a mai gigabájtok és terabájtok világában szinte nevetségesnek tűnik, de akkoriban ez volt a csúcstechnika. A monitorok még mindannyian terjedelmes CRT kijelzők voltak, amelyek hatalmas helyet foglaltak az asztalon, és komoly hőt termeltek. A prezentációk elkészítése során a gép lassúsága, a ventillátorok zúgása és a billentyűzet kopogása adta a háttérzenét, miközben a program küzdött a korlátozott erőforrásokkal.
A Szoftveres Alkotás Művészete: A PowerPoint 95 Interfésze és Funkciói
Amikor először elindítottuk a PowerPoint 95-öt, egy letisztult, de mai szemmel nézve kifejezetten puritán felület fogadott minket. Felejtsük el a mai, funkciókkal teli szalagmenüket (ribbon interfész), akkoriban még a klasszikus menüsor és eszköztárak uralták a képernyőt. A bal oldalon a diaképek miniatűrjei, a jobb oldalon pedig a szerkesztőfelület kapott helyet. Az „új prezentáció” gombra kattintva választhattunk néhány alapvető, beépített sablon közül, amelyek ma már megmosolyogtatóan egyszerűnek tűnnének. A színek palettája is meglehetősen korlátozott volt, és a professzionális, egységes arculat kialakítása komoly fejtörést okozhatott.
A betűtípusok kiválasztása sem volt sétagalopp. Bár a TrueType betűtípusok ekkor már kezdtek elterjedni, még mindig gyakori volt, hogy egy prezentációban használt egyedi fontok nem jelentek meg megfelelően a célgépen. Ezért sokan maradtak a biztos, alapértelmezett betűtípusoknál, mint az Arial vagy a Times New Roman. A tipográfiai kreativitás határai meglehetősen szűkek voltak.
A grafikák és multimédia beillesztése igazi kalandnak számított. Képeket többnyire BMP vagy GIF formátumban lehetett használni, és a felbontásuk gyakran hagyott kívánnivalót maga után. Egy-egy nagyobb képfájl beillesztése jelentősen megnövelhette a prezentáció fájlméretét, ami a floppy lemezek korában komoly gondot jelentett. A „Clip Art Galéria” volt a megmentőnk, tele vicces, de gyakran szörnyen elavult grafikákkal, amelyekkel igyekeztünk feldobni a diáinkat. Videó vagy hang beillesztése gyakorlatilag csak elméleti szinten létezett; ha valaki mégis megpróbálta, az nagy valószínűséggel a prezentáció lefagyásához vezetett.
De mi volt a PowerPoint 95 igazi „wow” faktora? Az átmenetek és animációk. Bár ma már a legtöbben unottan néznek egy „kockaforgás” vagy „szétrobbanás” effektet, akkoriban ez volt a csúcstechnológia. A „sakktábla”, a „feloldás” (dissolve), a „törlés” (wipe) vagy a „szétesés” effektek valóságos csodának számítottak. A szövegek animálására is voltak opciók, mint például a „repülő szöveg” vagy a „redőny” (blinds) effektus. És ne feledkezzünk meg a beépített hangeffektekről sem! A „Typewriter” (írógép), a „Camera” (fényképezőgép kattanása) vagy a „Chime” (harangjáték) effektek igazi kuriózumok voltak, bár a legtöbb komoly előadásból gyorsan kikerültek a zavaró mivoltuk miatt.
A prezentáció elmentése is egy külön tudomány volt. A .ppt kiterjesztés már akkor is létezett, de a fájlméret és a kompatibilitás állandó fejtörést okozott. A floppy lemezek korában egy nagyobb prezentáció akár több lemezre is szétterjedhetett, ami a szállításukat és a célgépen való megnyitásukat is bonyolította. Ráadásul nem volt garancia arra, hogy egy PowerPoint 95-ben készült diavetítés zökkenőmentesen megnyílik egy régebbi vagy újabb verziójú PowerPointon.
A Feszültség: Felkészülés a Nagy Napra
A prezentáció elkészítése csak a kezdet volt. Az igazi izgalmak a felkészülés során következtek. Az egyik legfontosabb lépés a tesztelés volt. Nem volt elég, ha a saját gépeden működött a diavetítés; muszáj volt a bemutatóra szánt gépen is kipróbálni. Ugyanis a fontok hiánya, a grafikus illesztőprogramok különbségei vagy egyszerűen csak a gép memóriájának különbözősége miatt gyakran előfordult, hogy az otthon tökéletesnek tűnő prezentáció a nagy napon szétesett, elcsúszott a szöveg, vagy a képek nem jelentek meg. Ezért kulcsfontosságú volt, hogy az utolsó pillanatban, a helyszínen is ellenőrizzük a működést.
A kivetítés hiányában (vagy a rendkívül drága kivetítők miatt) sokan még mindig az átlátszó fóliára nyomtatott diákat használták, az úgynevezett overhead fóliákat. A PowerPoint lehetővé tette, hogy a diákat nyomtatóval átlátszó fóliára nyomtassuk, amit aztán egy írásvetítővel vetíthettünk ki. Ez egyfajta hibrid megoldás volt, amely ötvözte a digitális előkészítést a hagyományos kivetítési módszerrel. Természetesen a handoutok, azaz a kinyomtatott jegyzetek, 3 vagy 6 dia/oldal formátumban, már akkor is alapvető részét képezték egy komolyabb előadásnak.
És a biztonság? A floppy lemezek kora volt ez. Nem volt felhőtárhely, pendrive, CD-író is csak a legprofibb gépekben. Egy prezentációt több floppy lemezen, több példányban kellett lementeni, és reménykedni, hogy egyik sem sérül meg útközben vagy a bemutató előtt. Akinek szerencséje volt, rendelkezett ZIP meghajtóval, ami 100-250 MB kapacitásával igazi luxusnak számított, és egy prezentációt gond nélkül elfért rajta.
A Nagy Nap: A Prezentáció Élménye
Elérkezett az előadás napja. A teremben ott állt a súlyos, zajos és nem ritkán homályos képet adó CRT projektor. Ezek a projektorok gyakran hűtőberendezésként is funkcionáltak, akkora zajt csaptak. Beállításuk, a trapézkorrekció (keystone correction) elvégzése maga volt a rémálom, és a képminőségük messze elmaradt a mai digitális projektorok élességétől és fényerejétől. A kábelek – VGA, hangkábel – kusza hálózata a gép körül tekeregtek, készen arra, hogy valaki véletlenül kirúgja őket.
A prezentáció irányítása sem volt olyan kényelmes, mint ma. Felejtsük el a vezeték nélküli klikkereket! Az előadó vagy a számítógép mellett állva, az egérrel kattintgatott, vagy a billentyűzet szóköz gombját nyomogatta. Ez korlátozta az előadó mozgásterét és a közönséggel való interakciót, hiszen folyamatosan a géphez volt kötve.
A legnagyobb félelem mindig is egy váratlan glitch volt. A kék halál (Blue Screen of Death) bármikor megjelenhetett, megsemmisítve az előadó minden reményét. A diák elcsúszása, a betűtípusok megváltozása, a képek eltűnése – mindennapos aggodalmak voltak. Az előadónak fel kellett készülnie a váratlanra, és gyorsan improvizálni, ha valami félresikerült.
De mindezzel együtt a közönség reakciója felejthetetlen volt. Az emberek még nem voltak hozzászokva a dinamikus, színes, vetített prezentációkhoz. Amikor megjelent az első dia, a szoba megtelt csendes „óóó”-kkal és „ááá”-kkal. Az egyszerű átmenetek is valóságos show-nak számítottak. A PowerPoint 95 prezentációk igazi technológiai újdonságnak számítottak, és az előadót is a korszak élvonalába helyezték.
A PowerPoint 95 Hagyatéka: Túl a Nosztalgián
A PowerPoint 95, minden korlátja ellenére, forradalmi program volt. Lerakta az alapjait a modern prezentációs szoftvereknek. Megmutatta, hogy a diák nem csak statikus, nyomtatott lapok lehetnek, hanem dinamikus, interaktív elemek, amelyek segítik a mondanivaló hatékony átadását. Demokratizálta a professzionális megjelenésű prezentációkat, és hozzájárult ahhoz, hogy ma már mindenki számára elérhető legyen a vizuális kommunikáció ezen formája.
Bár ma már mosolyogva gondolunk vissza a floppy lemezekre, a zajos projektorokra és a pixeles képekre, a PowerPoint 95 egy fontos lépcsőfok volt a digitális fejlődésben. Megtanított minket arra, hogy a technológia nem öncélú; a lényeg a tartalom és annak átadása, még ha a vizuális elemek csak a kezdetleges formájukat öltötték is. Emellett rávilágított arra is, hogy az előkészület, a tesztelés és a „mi van, ha” forgatókönyvek végiggondolása milyen fontos egy technológiával támogatott előadás során.
Az a korszak, amikor a PowerPoint 95 uralkodott, egyfajta digitális őskornak tekinthető. Egy időszak, amikor a lehetőségek korlátozottabbak voltak, de a kreativitás és a leleményesség annál inkább felértékelődött. Ma már egyetlen kattintással elérhető a legtöbb funkció, amiért akkoriban órákig dolgoztunk. De az az izgalom, az a csoda, amit egy sikeresen levezényelt PowerPoint 95 prezentáció kiváltott a közönségből, az valami, amit a mai, túltelített digitális világban már ritkábban élhetünk át.
Ez az időutazás a múltba nem csupán nosztalgia; emlékeztet minket arra, milyen messzire jutott a technológia, és milyen gyorsan fejlődik a digitális világ. A PowerPoint 95 nem csupán egy szoftver volt; egy korszak ikonja, amely formálta a prezentációk jövőjét, és bevezette a világot a digitális kommunikáció új dimenziójába. És ami a legfontosabb: megtanított minket arra, hogy a legfontosabb dolog nem az eszköz, hanem az üzenet, amit közvetítünk – bármilyen formában is tesszük azt.
Leave a Reply