A Nokia N-sorozata a mobil multimédia csúcsát jelentette a 2000-es évek közepén és végén. A rendkívül sikeres N95 és annak 8GB-os változata után óriási várakozás előzte meg az utódot. A Nokia N96 2008-ban érkezett meg. Azzal az ígérettel, hogy a „multimédia számítógép” koncepciót még magasabb szintre emeli. Megtartotta a kétirányú csúszka dizájnt. Hozzáadott egy DVB-H mobil TV tunert. Beépített hatalmas, 16 GB memóriát (MicroSD bővítéssel!). És megtartotta az 5 megapixeles Carl Zeiss kamerát. Papíron egy igazi álomkészüléknek tűnt. A valóság azonban árnyaltabb képet mutatott. Az N96 története egy ambiciózus zászlóshajóé. Amely talán túl sokat vállalt, és végül nem tudott felnőni a hatalmas elvárásokhoz.
Megjelenés és a magas elvárások súlya
A Nokia N96 2008 februárjában, a Mobile World Congress kiállításon mutatkozott be. Piacra kerülése azonban csak az év végén (Q3/Q4) történt meg. A késlekedés és az N95 8GB sikere miatt az elvárások az egekben voltak. Mindenki azt várta, hogy az N96 minden téren felülmúlja elődjét. És megszilárdítja a Nokia vezető szerepét a csúcskategóriás okostelefonok piacán. Ahol az iPhone 3G és az első Androidos készülékek már megjelentek.
A célközönség továbbra is a multimédia iránt fogékony felhasználók, a technológiai újdonságokra nyitott vásárlók és az N95 tulajdonosok voltak. Akik a következő nagy dobásra vártak. Az N96 papíron ezt meg is ígérte. Hiszen szinte minden elképzelhető funkciót belezsúfoltak.
Dizájn: Ismerős csúszka, de vitatható anyagokkal és minőséggel
Az N96 megtartotta az N95 által népszerűvé tett kétirányú csúszka (dual-slider) kialakítást. Felfelé csúsztatva a numerikus billentyűzet, lefelé pedig a dedikált médialejátszó gombok váltak elérhetővé. Ez a sokoldalúság megmaradt. Azonban a dizájn más területeken változott, nem mindig előnyére.
A legjelentősebb kritika az anyaghasználatot és az építési minőséget érte. Míg az N95 8GB már prémiumabb érzetet keltett fém elemeivel, az N96 szinte teljes egészében fényes, ujjlenyomatokat gyűjtő műanyagból készült. Ez sokak szerint visszalépés volt. Olcsóbb hatást keltett, mint amit egy ilyen drága zászlóshajótól elvártak volna. A csúszka mechanizmusa sem volt mindig tökéletes. Néhány felhasználó lötyögésről, bizonytalan működésről számolt be.
Pozitívumként említhető a hátlapon, a kamera körül kialakított kihajtható kitámasztó (kickstand). Ez kényelmessé tette a videónézést vagy a képkeretként való használatot. A készülék méretei (kb. 103 x 55 x 18-20 mm) hasonlóak voltak az N95 8GB-hez. De a fényes műanyag miatt talán kevésbé tűnt elegánsnak. Az N95-tel ellentétben az N96 nem rendelkezett fizikai lencsevédővel.
Kijelző: Nagy méret, de csak TFT technológiával
Az N96 egy nagyméretű, 2.8 inches TFT kijelzőt kapott. Felbontása QVGA (240 x 320 pixel) volt, 16 millió színnel. Ez a kijelző méretében és felbontásában megegyezett az N95 8GB kijelzőjével. Jó képminőséget nyújtott, megfelelő fényerővel és kontraszttal. Alkalmas volt multimédiás tartalmak fogyasztására, böngészésre és térképhasználatra.
Azonban 2008 végén már megjelentek az első AMOLED kijelzős Nokia modellek (pl. N85). Az N96 TFT technológiája ehhez képest kissé elavultnak tűnhetett. Nem kínálta az AMOLED panelek mély feketéit és vibráló színeit. Bár a kijelző önmagában nem volt rossz. Nem jelentett előrelépést az N95 8GB-hez képest.
Mobil TV (DVB-H): Élő adás – továbbra is korlátozott elérhetőséggel
Az N96 egyik nagy „dobása” a beépített DVB-H tuner volt. Ezzel a Nokia folytatta a mobiltelevíziózás népszerűsítésére tett kísérleteit (az N92 után). A DVB-H lehetővé tette élő digitális TV adások vételét megfelelő szolgáltatási területen. A telefon támogatta az elektronikus műsorújságot (EPG). A dedikált médiabillentyűk pedig segítették a csatornák közötti váltást.
Azonban a DVB-H szolgáltatás elterjedése továbbra is rendkívül korlátozott maradt a világ legtöbb részén. Így az N96 egyik kiemelt funkciója sok felhasználó számára használhatatlan volt. Ahol pedig elérhető volt a szolgáltatás, ott is gyakran előfizetéshez kötötték. A DVB-H integrálása tehát inkább egy technikai érdekesség maradt. Mintsem valódi, széles körben használt funkció.
Kamera: 5 megapixel Carl Zeiss optikával, de lencsevédő nélkül
A kamera terén az N96 hozta az N95 8GB által felállított magas szintet. Megtartotta az 5 megapixeles szenzort, a kiváló Carl Zeiss Tessar optikát, az autofókuszt (AF) és a kettős LED vakut. A képminőség továbbra is a piac legjobbjai közé tartozott. Éles, részletgazdag, jó színvisszaadású fotókat lehetett vele készíteni.
Videófelvételre VGA (640 x 480 pixel) felbontásban, 30 képkocka/másodperc sebességgel volt képes. Ez továbbra is kiválónak számított. Az előlapi CIF kamera pedig videóhívásokhoz volt használható. Az egyetlen visszalépést a fizikai lencsevédő hiánya jelentette. Így a lencse jobban ki volt téve a karcoknak és a szennyeződésnek.
Operációs rendszer és szoftver: Modern S60 FP2, de lassú hardveren
Az N96 a Symbian OS 9.3 operációs rendszert és a Series 60 (S60) 3rd Edition, Feature Pack 2 (FP2) felhasználói felületet futtatta. Ez egy modern, stabil és funkciógazdag platform volt. Számos fejlesztést tartalmazott az N95 FP1-es rendszeréhez képest. Jobb böngészőt, finomított kezelőfelületet és új funkciókat kínált. A rendszer támogatta a multitaskingot, a témákat és a széleskörű alkalmazáskínálatot. Az N96 megkapta a Nokia teljes multimédiás és produktivitási csomagját (zenelejátszó, videólejátszó, galéria, Quickoffice nézegető, PDF olvasó, Nokia Maps stb.). Az N-Gage játékplatformot is támogatta.
Hardver és teljesítmény: A zászlóshajó Achilles-sarka
Itt érkeztünk el az N96 legnagyobb problémájához: a hardveres teljesítményhez. Bár a telefon rengeteg funkciót kínált, a motorháztető alatt nem történt meg a várt előrelépés. Sőt! A készülék egy Dual Core ARM9 processzort kapott, amely csak 264 MHz-en ketyegett. Bár a „dual core” hangzatos volt, ez a processzor lassabb és kevésbé hatékony volt, mint az N95 (és N95 8GB) 332 MHz-es ARM11 processzora.
Bár volt mellette egy dedikált médiafeldolgozó chip, az általános rendszersebesség és felhasználói élmény gyakran kiábrándítóan lassú volt. A menük akadoztak. Az alkalmazások lassan töltődtek be. A multitasking nehézkes volt. A 128 MB RAM papíron elegendőnek tűnt (kétszer annyi, mint az eredeti N95-ben). De a lassú processzor miatt a rendszer nem tudta igazán kihasználni. Ez a teljesítménybeli visszalépés volt az N96 legfőbb kritikusi pontja. Érthetetlen volt, miért kapott egy zászlóshajó ilyen alulméretezett processzort.
Memória és tárhely: Bőség zavara – 16GB plusz MicroSD
A memória és tárhely terén viszont az N96 brillírozott:
- 16 GB beépített belső flash memória: Ez 2008 végén óriási kapacitásnak számított. Rengeteg zenének, videónak, képnek és alkalmazásnak biztosított helyet.
- MicroSD kártya foglalat: A belső memória mellett lehetőség volt a tárhely további bővítésére MicroSD kártyával (hivatalosan 16 GB-ig).
Ez a kombináció hatalmas és rugalmas tárhelyet kínált. Ez volt az N96 egyik legnagyobb vonzereje. Lehetővé tette a felhasználók számára, hogy teljes multimédiás könyvtárukat magukkal vigyék.
Kapcsolatok: Szinte teljes a paletta, de nem a leggyorsabb
Kapcsolódási lehetőségek terén az N96 jól felszerelt volt:
- Hálózat: Négysávos GSM és UMTS/HSDPA (3.6 Mbps). A HSDPA sebesség nem nőtt az N95 8GB-hez képest.
- Helyi kapcsolat: Wi-Fi (802.11 b/g) UPnP-vel és Bluetooth 2.0 (A2DP).
- Helymeghatározás: Integrált GPS (A-GPS).
- Vezetékes kapcsolat: Micro-USB port.
- Hang: Szabványos 3.5 mm-es audio jack.
- Kimenet: TV-kimenet.
Az infravörös port kimaradt. A kapcsolódási lista tehát bőséges volt. De a HSDPA sebesség terén elmaradt a legújabb (pl. 7.2 Mbps) szabványoktól.
Akkumulátor: Egy újabb gyenge pont a zászlóshajón
Az N96 energiaellátásáról ugyanaz a Nokia BL-5F típusú, 950 mAh kapacitású Lítium-Ion akkumulátor gondoskodott, mint az eredeti N95-ben. Ez visszalépés volt az N95 8GB 1200 mAh-s BL-6F telepétől. Tekintettel a nagy kijelzőre, a DVB-H tunerre és a (bár lassú, de mégis) processzor energiaigényére, ez az akkumulátor gyakran kevésnek bizonyult.
Az akkumulátor üzemideje kiábrándítóan rövid volt. Sok felhasználó panaszkodott arra, hogy a telefon alig bír ki egy napot átlagos használat mellett. Ez, kombinálva a lassú teljesítménnyel, jelentősen rontotta a felhasználói élményt. És aláásta a készülék zászlóshajó státuszát.
Örökség: A megtört zászlóshajó, amely nem tudott felnőni az elődjéhez
A Nokia N96 története egy tanulságos példa arra, hogy a több funkció nem mindig jelent jobb készüléket. Bár papíron lenyűgöző specifikációkkal rendelkezett (DVB-H, 16GB+MicroSD, 5MP kamera). A gyakorlati megvalósítás számos ponton hibádzott. A lassú processzor, a műanyag építési minőség és a gyenge akkumulátor-üzemidő miatt a készülék nem tudott felnőni a legendás N95/N95 8GB örökségéhez.
Sok kritikus és felhasználó csalódásként élte meg az N96-ot. Úgy érezték, a Nokia rossz kompromisszumokat kötött. És egy nem elég kiforrott terméket dobott piacra zászlóshajóként. Bár voltak pozitívumai (hatalmas tárhely, jó kamera). Az összhatás sokak számára negatív volt. Az N96 nem tudta megismételni elődei sikerét. És gyakran tekintenek rá a Nokia egyik félresikerült csúcskísérleteként. Ma már kevésbé keresett gyűjtői darab, mint az N95 modellek.
Összegzés: Túl sokat akart, túl keveset nyújtott?
A Nokia N96 egy ambiciózus multimédiás okostelefon volt. Amely megpróbálta a lehető legtöbb funkciót egyetlen készülékbe sűríteni. A kétirányú csúszka, a DVB-H mobil TV vevő, a hatalmas, bővíthető tárhely (16GB + MicroSD) és a kiváló 5 megapixeles Carl Zeiss kamera mind lenyűgözőnek tűntek. Azonban a felhasználói élményt beárnyékolta a kiábrándítóan lassú teljesítmény, a műanyag építési minőség és a gyenge akkumulátor-üzemidő. Az N96 így egy ellentmondásos készülék maradt. Amely papíron többet ígért, mint amit a gyakorlatban nyújtani tudott. Nem tudta sikeresen átvenni a stafétabotot az N95 8GB-től. És egyfajta figyelmeztető jelként szolgált a mobilipar számára. Hogy a funkciók halmozása önmagában nem elég a sikerhez.
Leave a Reply