Mobil

Nokia N97: A nagy remények és nagy csalódások mobilja – Részletes elemzés

iranyonline 1

A Nokia N-sorozata a 2000-es évek végén a mobil innováció szinonimája volt. A rendkívül sikeres N95 után a világ lélegzetvisszafojtva várta a következő nagy dobást. Ez volt a Nokia N97. A 2008 végén bejelentett és 2009 közepén piacra került készülék a Nokia válasza volt az érintőképernyős forradalomra. Egy ambiciózus zászlóshajó volt. Amely egy nagy méretű érintőképernyőt kombinált egy egyedi, szétcsúsztatható és megdönthető QWERTY billentyűzettel. Hatalmas belső memóriával és fejlett funkciókkal kecsegtetett. Azonban a nagy reményeket hamar beárnyékolták a súlyos teljesítménybeli és szoftveres problémák. Az N97 története egy ellentmondásos fejezet. Egy csúcskategóriás készüléké, amely papíron lenyűgöző volt. De a gyakorlatban gyakran frusztrációt okozott.

Megjelenés és a nagy remények kora: Az „iPhone-verő”?

A Nokia N97 bejelentésekor óriási volt a lelkesedés. Sokan ezt a készüléket várták Nokia igazi válaszaként az Apple iPhone-ra. A koncepció ígéretes volt. Egyesítette az érintőképernyő modernségét a fizikai billentyűzet hatékonyságával. Mindezt megfejelve a Nokia N-sorozatától megszokott erős multimédiás képességekkel és hatalmas tárhellyel. A célközönség a Nokia hűséges rajongói, a technológiai újdonságokra vágyók és azok a felhasználók voltak, akik egy kompromisszumok nélküli „mindentudó” készüléket kerestek.

A piacra kerülés 2009 nyarán történt meg. Az elvárások hatalmasak voltak. Az N97-nek nemcsak az iPhone 3G/3GS modellekkel kellett versenyeznie. Hanem az egyre erősödő Androidos mezőnnyel és a BlackBerry üzleti dominanciájával is. A Nokia ezzel a telefonnal kívánta bizonyítani, hogy továbbra is képes diktálni a tempót az okostelefonok piacán.

Dizájn: Az egyedi dönthető csúszka és a bal oldali D-pad

Az N97 leglátványosabb és legkülönlegesebb része a mechanikai kialakítása volt. Egy oldalra kicsúsztatható telefon volt. De a hagyományos csúszkáktól eltérően a kijelző nemcsak elcsúszott, hanem meg is dőlt egy kényelmes szögben. Ez a „dönthető csúszka” mechanizmus ideális volt asztalon való használathoz. Vagy videónézéshez. A mechanizmus stabilnak tűnt.

A csúszka feltárta a teljes, 3 soros QWERTY billentyűzetet. Ennek elrendezése azonban szokatlan volt. A szóköz billentyű a jobb oldalra került. A bal oldalon pedig egy navigációs D-pad kapott helyet. Ez a kialakítás vegyes fogadtatásra talált. Egyesek megszokták, mások kényelmetlennek találták a gépelést. Különösen a szokatlan szóköz miatt.

A készülékház főként műanyagból készült. Bár a minőségérzet általában rendben volt. Nem érte el a fémből készült E-sorozatú modellek prémium szintjét. Méretei (kb. 117.2 x 55.3 x 15.9-18.3 mm) és súlya (kb. 150 gramm) a kategóriában elfogadhatónak számítottak. De nem volt egy kifejezetten kompakt készülék.

Kijelző: Nagy méret, de rezisztív érintéssel

Az N97 egy nagyméretű, 3.5 inches érintőképernyőt kapott. Felbontása nHD (360 x 640 pixel) volt. Ez jó képélességet biztosított. A kijelző technológiája azonban rezisztív volt. Ez azt jelentette, hogy nyomásra reagált, nem pedig finom érintésre, mint a kapacitív kijelzők (pl. iPhone).

A rezisztív technológia előnye a ceruzával (stylus) való használat lehetősége volt. Hátránya viszont a kevésbé érzékeny és fluid működés. Többnyire erősebb nyomásra volt szükség. A görgetés és a többujjas gesztusok (ha egyáltalán támogatta a rendszer) nehézkesebbek voltak. Ez 2009-ben, amikor a kapacitív technológia már terjedőben volt, komoly hátrányt jelentett a felhasználói élményben. A képminőség (színek, kontraszt) egyébként elfogadható volt, de nem kiemelkedő.

Kamera: 5 megapixel Carl Zeiss lencsével, megbízható minőségben

A kamera terén az N97 hozta az N-sorozattól elvárható magas szintet. Egy 5 megapixeles szenzort kapott Carl Zeiss optikával. Rendelkezett autofókusszal (AF) és kettős LED vakuval. Egy praktikus csúszó lencsevédő is védte az optikát.

A képminőség nagyon jónak számított a korában. Éles, részletgazdag fotókat lehetett vele készíteni. Versenyképes volt az N95 8GB és az N86 8MP kameráival. Videófelvételre VGA (640 x 480 pixel) felbontásban, 30 képkocka/másodperc sebességgel volt képes. Ez szintén jónak számított. Az előlapon egy másodlagos VGA kamera is helyet kapott videóhívásokhoz. A kamera az N97 egyik vitathatatlan erőssége volt.

Operációs rendszer: S60 5th Edition – Az érintés és a teljesítmény kihívásai

Az N97 a Symbian OS 9.4 operációs rendszert futtatta. A felhasználói felület pedig a Series 60 (S60) 5th Edition volt. Ez volt a Nokia első érintőképernyőre tervezett S60 verziója (az 5800 XpressMusic után). Bevezette a testreszabható, widget-alapú kezdőképernyőt. Ahol a felhasználók különböző információs blokkokat (időjárás, hírek, közösségi frissítések, parancsikonok) helyezhettek el.

Azonban az S60 5th Edition számos kritikát kapott:

  • Lassúság és instabilitás: A rendszer gyakran akadozott, lassan reagált az érintésekre. Hajlamos volt lefagyni vagy újraindulni.
  • Inkonzisztens kezelőfelület: Sok menü és alkalmazás még mindig a gombos vezérlésre volt optimalizálva. Az érintéses kezelés gyakran esetlen volt (pl. dupla koppintás a kiválasztáshoz). Nem volt egységes és intuitív az élmény.
  • Szoftveres hibák: Számos bosszantó hiba nehezítette a használatot.

Ezek a szoftveres problémák jelentősen rontották az N97 általános felhasználói élményét. Sokan úgy érezték, a Nokia túl korán dobta piacra az S60 5th Editiont. Anélkül, hogy kellően optimalizálta és letesztelte volna.

Hardver és teljesítmény: A szűk keresztmetszetek és a C: meghajtó átka

A szoftveres problémákat tovább súlyosbította a hardver. Bár a processzor (434 MHz-es ARM11) papíron nem volt lassú (ugyanaz, mint az N86-ban). És a 128 MB RAM sem tűnt kevésnek. A rendszer mégis gyakran lassúnak érződött.

A legnagyobb probléma azonban a rendkívül kevés belső telefon memória (C: meghajtó) volt. A felhasználó számára mindössze kb. 50-70 MB hely maradt szabadon ezen a kritikus területen. Ide települtek az alkalmazások. Itt tárolódtak az üzenetek, a böngésző gyorsítótára és más rendszeradatok. Ez a szűkös C: meghajtó hamar betelt. Amikor ez megtörtént, a telefon drámaian lelassult, lefagyott. Nem lehetett új alkalmazásokat telepíteni. Sőt, néha még SMS-t fogadni sem. Ez volt az N97 legnagyobb technikai hibája. Teljesen érthetetlen volt, miért spórolt a Nokia ezen a területen. Miközben hatalmas háttértárat épített be.

Memória és tárhely: Óriási kapacitás, de szűkös rendszerpartícióval

Az N97 egyik fő marketing érve a hatalmas tárhely volt:

  • 32 GB beépített belső flash memória: Ez 2009-ben óriásinak számított. Rengeteg zenének, videónak, képnek adott helyet.
  • MicroSD kártya foglalat: Ezzel további (hivatalosan) 16 GB-tal lehetett bővíteni a tárhelyet.

Így a teljes potenciális tárkapacitás közel 50 GB lehetett. Azonban ez éles ellentétben állt a kritikusan kicsi C: meghajtóval. Hiába volt rengeteg hely a felhasználói adatoknak. Ha a rendszer és az alkalmazások számára fenntartott hely elfogyott, a telefon használhatatlanná vált.

Kapcsolatok: Minden fontos megvan a modern kapcsolattartáshoz

Kapcsolódás terén az N97 hozta a korabeli elvárásokat:

  • Hálózat: Négysávos GSM és UMTS/HSDPA (3.6 Mbps).
  • Helyi kapcsolat: Wi-Fi (802.11 b/g) UPnP-vel és Bluetooth 2.0 (A2DP).
  • Helymeghatározás: Integrált GPS (A-GPS) és digitális iránytű.
  • Vezetékes kapcsolat: Micro-USB port.
  • Hang: Szabványos 3.5 mm-es audio jack.
  • Egyéb: FM Rádió (RDS) és FM Transmitter.

A kapcsolódási lista tehát teljes körű volt. Lehetővé téve a gyors adatátvitelt, a helymeghatározást és a multimédiás funkciók kihasználását.

Akkumulátor: Nagy telep, de küzdelem a rendszerrel

Az N97 ugyanazt a Nokia BP-4L típusú, 1500 mAh kapacitású Lítium-Polimer akkumulátort használta, mint az E71/E72. Ez papíron jó üzemidőt ígért. Azonban a gyakran akadozó, erőforrás-éhes S60 5th Edition rendszer, a nagy rezisztív érintőképernyő és a háttérben futó widgetek miatt az üzemidő a gyakorlatban gyakran elmaradt a várttól. Bár általában kibírta a napot. Nem érte el az E71/E72 legendás kitartását.

Örökség: Egy ellentmondásos zászlóshajó, amely csalódást okozott

A Nokia N97 története egy klasszikus példája a túlzott várakozásoknak és az azokat követő csalódásnak. Egy olyan készülék volt, amely papíron szinte tökéletesnek tűnt. Hatalmas tárhely, jó kamera, QWERTY billentyűzet, érintőképernyő, teljes körű kapcsolatok. Azonban a gyakorlati megvalósítás tele volt hibákkal. A lassú, bugos szoftver, a kritikusan kevés C: meghajtó memória és a rezisztív érintőképernyő korlátai miatt a felhasználói élmény gyakran frusztráló volt.

Az N97 nem tudott méltó ellenfele lenni az iPhone 3GS-nek vagy a fejlődő Android platformnak. Sőt, sokan még a korábbi N95 8GB-t is jobbnak tartották nála a megbízhatóbb működés miatt. Az N97 kudarca rávilágított a Nokia szoftveres lemaradására az érintőképernyős versenyben. És hozzájárult a Symbian platform népszerűségének csökkenéséhez. A Nokia később kiadta az N97 Mini változatot. Ami kisebb volt és néhány szoftveres javítást tartalmazott. De az alapvető problémákat nem tudta orvosolni. Ma az N97 inkább egy elrettentő példaként él a köztudatban. Mintsem egy ünnepelt klasszikusként.

Összegzés: Amikor a hardveres erő nem találkozott a szoftveres kifinomultsággal

A Nokia N97 egy rendkívül ambiciózus, de végül ellentmondásos zászlóshajó volt. Egyedi dönthető csúszkás dizájnja, nagy rezisztív érintőképernyője, fizikai QWERTY billentyűzete, óriási tárhelye (32GB + MicroSD) és jó 5 megapixeles Carl Zeiss kamerája lenyűgözőnek tűnt. Azonban a felhasználói élményt súlyosan rontotta a lassú és instabil S60 5th Edition operációs rendszer. És különösen a kritikusan kevés belső telefon memória (C: meghajtó). Az N97 megmutatta, hogy a hardveres specifikációk önmagukban nem elegendőek. A szoftveres optimalizáció és a kiegyensúlyozott rendszertervezés legalább olyan fontos. Egy készülék, amely sokkal több lehetett volna. De végül saját korlátainak áldozatává vált.