A Nokia 2014 elején egy merész, de ellentmondásos lépéssel próbálta megvetni a lábát az Android világában. Létrehozta a Nokia X platformot: egy erősen módosított Android (AOSP) rendszert, Google szolgáltatások nélkül, Windows Phone-ra emlékeztető felülettel. Ennek a kísérleti termékcsaládnak a legnagyobb és legjobban felszerelt tagja a Nokia XL volt. A Nokia X és X+ modellek mellett bemutatott XL egy hatalmas, 5 inches kijelzőt, fejlettebb kamerát (autofókusszal és vakuval) és több RAM memóriát kínált. Célja az volt, hogy az olcsó phabletek piacán nyújtson alternatívát. De vajon a nagyobb méret és a jobb kamera elég volt-e a sikerhez a platform alapvető korlátai mellett?
Megjelenés és a nagy képernyő ígérete: Phablet élmény Asha áron?
A Nokia XL 2014 februárjában, a Mobile World Congress-en mutatkozott be. Az alap Nokia X és a minimálisan több RAM-mal szerelt X+ mellett. Piacra kerülése az év tavaszán, május környékén történt meg. Egyértelműen azokat a felhasználókat célozta meg a fejlődő piacokon. Akik nagy kijelzőre vágytak multimédiás tartalmak fogyasztásához, böngészéshez. De nem engedhették meg maguknak a drágább phableteket.
Az XL a Nokia X platform csúcsmodelljeként pozicionálta magát. Nagyobb képernyőt és jobb kamerát kínált, mint kisebb testvérei. Az ígéret egy megfizethető árú phablet volt. Amely képes futtatni az Android alkalmazások egy részét (bár korlátozásokkal). És a Nokia/Microsoft szolgáltatásait helyezi előtérbe. A koncepció érdekes volt. De a megvalósítás itt is kihívásokba ütközött.
Dizájn: Ismerős Asha/Lumia stílus, XL méretben, színes változatokban
Az XL dizájnja követte a Nokia X és a korabeli Asha/Lumia készülékek színes, polikarbonát vonalát. De természetesen nagyobb méretben (kb. 141.4 x 77.7 x 10.9 mm). A készülékház egyszerű, letisztult „candybar” forma volt. Masszívnak érződött, bár teljes egészében műanyagból készült. Számos élénk színben (zöld, narancs, ciánkék, sárga, fekete, fehér) volt elérhető.
Az előlapot a nagy, 5 inches kijelző dominálta. Alatta csak az egyetlen kapacitív „Vissza” gomb kapott helyet. Oldalt a szokásos bekapcsoló és hangerőszabályzó gombok voltak. A hátlapon pedig a kiemelkedő kameramodul és a hangszórórács. A nagy méret miatt az egykezes használat nehézkesebb volt, mint a kisebb X/X+ modelleknél. Súlya (kb. 190 gramm) is tekintélyes volt.
Kijelző: Hatalmas méret, de fájóan alacsony felbontással
Az XL legnagyobb vonzereje és egyben legnagyobb gyengesége a kijelzője volt:
- Méret: Hatalmas, 5.0 inches képátló. Ez kiváló volt videónézéshez, böngészéshez, térképhasználathoz.
- Technológia: IPS LCD kapacitív érintőképernyő. Az IPS panel jó betekintési szögeket és elfogadható színeket biztosított. Jobb volt, mint az olcsóbb TFT panelek.
- Felbontás: Ez volt a kritikus pont. A felbontás csak WVGA (480 x 800 pixel) maradt. Ugyanaz, mint a 4 inches Nokia X kijelzőjén. Ezen a nagy, 5 inches méreten ez rendkívül alacsony pixelsűrűséget (kb. 187 ppi) eredményezett. A kép láthatóan pixeles, élesnek semmiképpen sem mondható volt. A szövegek recések, a finomabb részletek elmosódottak voltak. Ez jelentős kompromisszum volt a felhasználói élményben.
- Védelem: Standard karcálló üveg.
A kijelző tehát méretével vonzott, de felbontásával taszított. Ez volt az ára annak, hogy egy ekkora panelt be tudtak építeni egy ultra-olcsó készülékbe.
Operációs rendszer: Nokia X Platform – Android Google nélkül, nagyban
Az XL ugyanazt a Nokia X Software Platform 1.x (Android 4.1.2 AOSP alapú) rendszert futtatta, mint kisebb testvérei. A Windows Phone-szerű csempés felület és a Fastlane nézet itt is jelen volt. A rendszer célja a Nokia és Microsoft szolgáltatások (HERE Maps, MixRadio, Outlook, OneDrive, Skype) előtérbe helyezése volt. A Google szolgáltatások és a Play Áruház hiányoztak. Alkalmazásokat a Nokia Store-ból, harmadik féltől származó boltokból vagy APK fájlok telepítésével lehetett beszerezni. Ez utóbbi biztonsági kockázatokat rejtett. És sok alkalmazás nem működött megfelelően a GMS hiánya miatt. A nagyobb kijelzőn a csempés felület és a Fastlane talán jobban kihasználható volt. De a rendszer alapvető korlátai megmaradtak.
Hardver és teljesítmény: Több RAM, de ugyanaz a lassú motor
Hardveresen az XL az X+ vonalát követte, de a nagyobb mérethez igazítva:
- Processzor: Qualcomm Snapdragon S4 Play (MSM8225). Kétmagos, 1.0 GHz-es Cortex-A5 CPU. Ugyanaz a belépő szintű processzor, mint az X/X+ modellekben.
- GPU: Adreno 203. Alapszintű grafikus teljesítmény.
- RAM: 768 MB operatív memória. Több, mint az alap X 512 MB-ja. De kevesebb, mint a korabeli középkategóriás Android telefonok 1 GB-ja.
Bár a 768 MB RAM némi javulást hozott a multitaskingban az alap X-hez képest. A processzor továbbra is gyenge volt. Különösen a nagyobb kijelző meghajtásához és az Android alapú rendszer futtatásához. Ennek eredményeként az XL teljesítménye gyakran lassú, akadozó volt. Az alkalmazások lassan töltődtek be. A felhasználói felület nem volt mindig gördülékeny. A hardveres kompromisszumok itt is erősen érezhetőek voltak.
Kamerák: Végre autofókusz, vaku és előlapi kamera is!
A kamera volt az a terület, ahol az XL jelentős előrelépést mutatott az X/X+ pároshoz képest:
- Hátlapi kamera: 5 megapixeles szenzor. Ami fontosabb: rendelkezett autofókusszal (AF) és LED vakuval! Ez sokkal használhatóbbá tette a kamerát. Lehetővé tette élesebb képek készítését különböző távolságokból. És gyenge fényviszonyok között is használható volt a vaku révén. A képminőség így lényegesen jobb volt, mint az X/X+ modelleké. Bár még mindig csak a középkategória alját súrolta. Videófelvételre csak 480p (FWVGA) felbontásban volt képes.
- Előlapi kamera: Megjelent egy 2 megapixeles előlapi kamera is. Ez lehetővé tette a szelfik készítését és a videóhívásokat (pl. Skype-on). Ez is fontos fejlesztés volt.
Az XL kamerája tehát sokkal közelebb állt egy valódi okostelefon képalkotási képességeihez. Mint kisebb testvéreié.
Kapcsolatok és memória: Megbízható alapok, bővíthető tárhellyel
Kapcsolódási lehetőségek terén az XL hozta a kötelezőt:
- Hálózat: Négysávos GSM és kétsávos UMTS/HSDPA (7.2 Mbps).
- SIM: Általában Dual SIM (Dual Standby) kivitelben volt elérhető.
- Helyi kapcsolat: Wi-Fi (802.11 b/g/n) és Bluetooth 3.0 (A2DP).
- Helymeghatározás: GPS (A-GPS).
- Vezetékes/Hang: Micro-USB 2.0, Standard 3.5 mm-es audio jack.
Memória terén:
- Belső tárhely: 4 GB. Továbbra is kevés.
- MicroSD kártya foglalat: Akár 32 GB-os kártyával bővíthető. Ez elengedhetetlen volt a használathoz.
Akkumulátor: Nagyobb testhez nagyobb telep, jó üzemidővel
A nagyobb készülékházba nagyobb akkumulátor fért. Az XL egy Nokia BN-02 típusú, 2000 mAh kapacitású Lítium-Ion akkumulátort kapott. Ez a nagyobb telep, még a nagyobb kijelző mellett is, kiváló akkumulátor-üzemidőt biztosított. A felhasználók hosszú órákon át használhatták a telefont egyetlen feltöltéssel. Az akkumulátor cserélhető volt.
Az XL rövid élete és öröksége: Nagy próbálkozás, gyors vég
Az Nokia XL, testvéreihez hasonlóan, rendkívül rövid életű volt. Néhány hónappal a piaci bevezetése után a Microsoft megszüntette a teljes Nokia X termékvonalat. Így az XL sem kapott esélyt arra, hogy kiforrjon vagy szélesebb körben elterjedjen.
Fogadtatása vegyes volt. Dicsérték nagy kijelzőjét, jobb kameráját és kiváló akkumulátor-üzemidejét. De kritizálták a fájóan alacsony felbontást, a gyenge teljesítményt és a Nokia X platform korlátait (Google hiánya, alkalmazás-kompatibilitási problémák). Nem tudott valódi alternatívát nyújtani sem a megfizethető Androidos phabletekkel, sem a Nokia saját Lumia készülékeivel szemben.
Öröksége leginkább az, hogy megmutatta a Nokia/Microsoft próbálkozását a phablet szegmens meghódítására az alsóbb árkategóriában. De egyben demonstrálta a Nokia X platform életképtelenségét is a gyorsan fejlődő piacon. Ma már ritka kuriózum, amely egy rövid és ellentmondásos fejezetet képvisel a Nokia történetében.
Összegzés: Nagyobb, jobb kamera, de ugyanazok a korlátok
A Nokia XL a rövid életű Nokia X család legnagyobb méretű és legjobban felszerelt tagja volt. Egy megfizethető phabletként próbált hódítani. Hatalmas, 5.0 inches IPS LCD kijelzőt, fejlettebb 5 megapixeles kamerát autofókusszal, vakuval és előlapi kamerával, valamint 768 MB RAM memóriát kínált. Megtartotta az X platform egyedi, Windows Phone-szerű felületét (Google szolgáltatások nélkül), a Dual SIM opciót, a MicroSD bővíthetőséget és a kiváló akkumulátor-üzemidőt. Azonban a kijelző rendkívül alacsony WVGA felbontása és a gyenge processzor okozta lassú teljesítmény súlyos kompromisszumot jelentett. Az XL egy érdekes kísérlet volt. De a platform alapvető hibái és a Microsoft stratégiaváltása miatt hamar a feledés homályába merült.
Nokia X2 (Android, 2014): A gyorsan törölt Androidos Nokia - Részletes bemutató - Irány online!
[…] (AOSP) alapú kísérletében. Célja az volt, hogy orvosolja az első generációs X, X+ és XL modellek legfőbb hiányosságait. Különösen a teljesítmény terén. Gyorsabb processzort, […]