Egy megrázó, kézzel írt dokumentum került a Maszol hírportál birtokába. A névtelen levél egy parajdi bányásztól származik. Szívszorító őszinteséggel tárja fel a föld alatti világ kemény realitását. Bemutatja a bányászok mindennapos küzdelmeit és áldozatkészségét. Az írás még azelőtt született, hogy a Korond-patak végleg elárasztotta volna a parajdi sóbányát. Reményt tükrözött, hogy a legrosszabb talán még elkerülhető.
Egy hang a mélyből: A parajdi bányász szívszorító üzenete
A levél írója, aki névtelenséget kért, a bányászok nehéz sorsáról és félelmeiről vall. Hangsúlyozza elszántságukat a munka elvégzésére. Még akkor is, ha a veszély állandó társuk. A sorokból egy olyan közösség képe rajzolódik ki, amely generációk óta a bányából él. Ennek ellenére tagjai nap mint nap szembesülnek a mélység rideg valóságával. A névtelen levél egyfajta segélykiáltás és tisztelgés is egyben. Azok előtt, akik naponta kockáztatják életüket a felszín alatt.
A Maszol május 21-én, szerdán kapta meg ezt a megindító írást. Ekkor még élt a remény a bánya megmentésére. A portál azonnal kérdésekkel fordult a Salrom Országos Sóipari Vállalathoz. Részletes tájékoztatást kértek az alkalmazottak által végzett munkálatokról. Céljuk a levélben foglaltak hivatalos megerősítése volt.
Mindennapi küzdelem a felszín alatt: Sötétség, izzadság és remény
A bányász leírása szerint a felszínen élők el sem tudják képzelni a lenti világot. Ahol körbezár a sötétség, és a munkakörülmények rendkívül nehezek. „Lemegyünk, mert valakinek le kell menni” – fogalmaz. A gépeket, amelyek sok ezer eurót érnek, menteni kell. Bár férfiak, nem tagadják félelmüket. Hiszen mindenkit család vár otthon. Gyermekek, feleségek, aggódó édesanyák imádkoznak a biztonságos hazatérésükért.
A levegő páratartalma magas. Izzadnak, szomjaznak nemcsak vízre, hanem levegőre is. A lenti mélységben a fényt gyermekeik szemének csillogása jelenti számukra. Ez ad reményt arra, hogy talán megérik felnőtté válásukat. A hajnali négy órai indulás minden nap egyre nehezebb. A kényszer, hogy még egyszer utoljára magukhoz szorítsák szeretteiket, egyre erősebb. Félelmetes gondolatok cikáznak a fejekben. Olyanok, amelyeket inkább nem írnak le, nem mondanak el senkinek.
Az utolsó erőfeszítések: Küzdelem a víz ellen a végsőkig
A levél írásakor a bányászok még küzdöttek a vízbetörés ellen. Bíztak abban, hogy sikerül megakadályozni a teljes elárasztást. A Salrom később megerősítette, hogy a munkások május 5-től, az első vízbetöréstől kezdve, megállás nélkül dolgoztak a kármegelőzésen. Több váltásban végezték a megfeszített munkát. Újabb és újabb munkavédelmi szabályokat vezettek be. Például az öt méteres távolságtartást. Bár tudták, a mélység bármikor elnyelheti őket. Mint a Mount Everesten elveszett hegymászókat. Ennek ellenére minden nap újra lementek. Mert le kellett menniük.
A hatósági válasz és a bekövetkezett katasztrófa: Késlekedés és hivatalos közlemény
A Maszol május 21-i megkeresésére a Salrom csak egy héttel később, május 28-án, szerdán válaszolt. Addigra azonban a katasztrófa már bekövetkezett. A bányába beömlő patakot nem lehetett megfékezni. A Salrom válaszában arról tájékoztatott, hogy a munkások a kritikus időszakban a kármentésen dolgoztak. Valamint felügyelték a tavaly épített két bypass csatorna vízszigetelési munkálatait. Más föld alatti biztonságba helyezési munkálatokat is végeztek. Ez a válasz azonban már a végleges áradás utáni állapotot tükrözte.
Emberi sorsok a katasztrófa árnyékában: A bányászok hangja
A névtelen levél írója keserűen jegyzi meg, hogy bár önkéntesek segítik őket étellel és meleg itallal, róluk, bányászokról, szinte soha nem esik szó. Gyűléseket tartanak a megélhetésükről. De őket sosem hívják meg ezekre a megbeszélésekre. Az írásból kitűnik a bányászok elszántsága. De a kiszolgáltatottságuk és a félelmük is tapintható. Az érzés, hogy munkájuk nélkülözhetetlen, de sorsukról mások döntenek.
Összegzés: Egy levél emlékeztetőül a bátorságról és áldozatról
Ez a mélyből jövő hang, a névtelen parajdi bányász levele, szomorú emléket állít egy közösség küzdelmének. Egy olyan katasztrófának, amely generációk megélhetését veszélyezteti. Az írás túlmutat a konkrét eseményen. Általános érvényű üzenetet hordoz az emberi helytállásról, a nehéz munkakörülmények között is megmutatkozó bátorságról. Valamint az emberi áldozat fontosságáról. Emlékeztet arra, hogy a felszín alatt dolgozók nap mint nap milyen veszélyekkel néznek szembe. Hogy biztosítsák családjuk és közösségük megélhetését. Az ő történetük figyelmet és tiszteletet érdemel.
Leave a Reply